Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)
Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1930. évi működéséről és állapotáról - II. A múzeum ünnepélyes megnyitása - Függelék a II. fejezethez. A Déri Múzeum május 25-ki megnyitásán elhangzott ünnepi beszédek.
24 figyelmeztet, hogy a Tisza—Duna népének ereiben Árpád népének vére lüktet, amely vér, ha kell, az ezer év előtti tüzeket gyújtja fel, hogy az övé legyen, amit ezer évvel ezelőtt megszerzett. 2. Dr. Csűrös Ferenc városi kulturtanáesnok beszéde. Debrecen város közönségének régi vágya, hosszú időn át szeretettel ápolt gondolata volt egy kultúrpalota építése. Az erre való törekvés állandóan foglalkoztatta a város vezető férfiait attól az időtől kezdve, hogy a Városi Múzeum megalakult. Harmadfél évtizeddel ezelőtt, 1905 május 15-én nyilt meg a Városi Múzeum a Csokonai halálának százéves fordulója alkalmával rendezett ünnepség keretében. Mindössze három kicsi szobát foglalt le s körülbelül két és félezer darabot számlált régiségekből, néprajzi, műtörténeti és kegyeleti tárgyakból. Két évtized alatt nagyot fejlődött. A hatvanutcai Csokonaiházban tágasabb otthont kapott, ahol 1926-ban már közel hússzor annyi tárggyal rendelkezett s történelmi, néprajzi s művészeti osztálya csínos elrendezéssel vasárnaponkint a látogatók nagy tömegének szerzett okulást és gyönyörűséget. 1917-ben megnyílt a városi Közművelődési Könyvtár. A világháború legszörnyűbb dühöngése közben keletkezett, legszebb bizonyságául annak, hogy a város közönsége a kulturális fejlődés érdekében még akkor is tudott áldozni és alkotni, amikor fiainak színe-java a különböző csatatereken vérével írta be nevét a magyar hősiesség könyvébe. A könyvtár gyors virágzásnak indult s rövid idő alatt az összes vidéki könyvtárak élére került könyvforgalom dolgában. 1919 április havában teljes csöndben, minden ünnepélyesség nélkül nyilt meg a Városi Képtár. Előkészületei még a háborús évek alatt folytak. Befejezésre azonban épen akkor jutottak, mikor a kommün egyhónapos uralma Debrecenben fejtetőre állított mindent. A képtár mégis megnyílt és megkezdte ízlésnemesítő és fejlesztő munkáját. Szimbolizálta azt, hogy a nemzeti művelődés munkája csöndben, megszakítás nélkül folyt tovább, mint a magyarság elpusztíthatatlan erejének és élniakarásának bizonysága, melyet nem törhet meg és el nem pusztíthat a legszörnyűbb politikai felfordulás őrülete sem. A nagy katasztrófa és utórezgéseinek lecsillapulta után, mikor a város közönsége a politikai változások kábulatából felocsúdott és kezdte szemügyre venni, mije maradt még, amivel az újjáéledés útján megindulhasson, örömmel láthatta, hogy
