Ecsedi István – Sőregi János: Jelentés a Déri Múzeum 1930. évi működéséről (1931)

Jelentés Debrecen szabad királyi város Déri múzeumának 1930. évi működéséről és állapotáról - II. A múzeum ünnepélyes megnyitása - Függelék a II. fejezethez. A Déri Múzeum május 25-ki megnyitásán elhangzott ünnepi beszédek.

23 a nemzetek életének századait és a többi nemzetek életébe belekapcsolódását képesek vagyunk áttekinteni. Ebből a magasságból a történelem bizonysága mellett megláthatjuk azt, hogy az ember és a nemzetek élete két egymással szorosan összefonódott, de mégis különálló világban, a szellemi és anyagi világban folyik le. Meglátjuk a történelem világában azt is, hogy a népek folytonos küzdelmében, a nemzetek szakadatlan versenyében a szellemi és anyagi világban való arányos erő adja meg ugyan az elsőséget, de. meglátjuk azt is, hogy amint a puszta anyagi erő nem ad elsőséget és feltétlen biztos létet, addig az a nép, amely szellemi és erkölcsi értékekkel bír, emberektől soha el nem veszett. Minden nép, minden nemzet annyit ér a nemzetek nagy családjában és addig van léte biztosítva, amennyire és ameddig az egyetemes emberiség haladásának ügyét szolgálni tudja. Az a sok csapás, ami a történelem során a magyar nemzetet érte, az anyagi erők megmérhetetlen mennyiségét pusztította el. Alig ismer a történelem olyan időszakot, amikor a magyar nemzet pusztán az anyagi erők birtokában mutathatta volna meg azt, hogy értéke van az egyetemes emberi érdekek előrevitelében. Mai rettenetes szegénységünk, anyagiakban kifosztottságunk mellett az anyagi erőgyűjtés elsőbbsége fontos lehet önmagunknak : de mit veszt a világ, mit veszt az emberiség azzal, lia minden anyagi erőnket elvesztjük is? A belső, a szellemi és erkölcsi erők megőrzése és fejlesztése az első. A magyar nemzet adott és ad ma is szellemi és erkölcsi értéket az emberiségnek és ha ezeket nem adhatná többé, ezzel már nemcsak mi vesztünk, hanem veszít az emberiség is. A szellemi és erkölcsi erők benne vannak a magyar nemzetben, azokat el nem lehet venni tőle, azokat csak maga dobhatja el magától, de akkor eldobta az életet is. A forrás vizét lehet ide-oda vezetni, lehet különböző szolgálatokra kényszeríteni, de nem lehet a föld méhébe visszaszorítani. Azokat az anyagi értékeket, amelyeket a bennünk lévő szellemi és erkölcsi értékek mint források termelnek, lehet a mások szolgálatába kényszeríteni, de, ha az életük forrásait, a szellemi és erkölcsi erőket folyton neveljük, erősítjük és gyarapítjuk, életünk vizét megduzzaszthatjuk annyira, hogy képes lesz a mások által épített gátakat áttörni és elseperni, ami szabad folyásának útját állja. Minden intézmény, ha nagy áldozatot kíván is, ami a szellemi és erkölcsi erőket szolgálja, egy-egy új hajnalcsillag, amely a virradat felé vezet. Minden intézmény, amely az Alföld metropolisainak és pusztáinak méhében levő szellemi és erkölcsi erőket emeli, arra