Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és állapotáról (1928)

D) A Tóczóvölgyi László- és Szántay-halmok megásása

D) A TÓCZÓVÖLGYI LÁSZLÓ- ÊS SZÁNTA Y-HALMOK MEGÁSÁSA. DEBRECEN alatti Tóczó vize, amely elnevezéssel már XIV—XV. századbeli oklevelekben is többször találkozunk,

1 hajdan elég tekintélyes, vizímalmokat is hajtó alföldi folyó volt. Egymással hamar egyesülő mély medrű két ágon indul meg a böszörményi Zelemér pusztán. Eleinte egyenesen délnek tart ; a sárándi határban nyugatnak, majd délnyugotnak fordul s igen szeszélyes kanyarulatokat téve 200 kilóméter lassú folydogálás után Nádudvar alatt a Hortobágyba ömlik. Útközben eredeti nevét két ízben is megváltoztatja. Sárándiak, szovátiak, miután Mikepércsnél a debreceni Kondorossal egyesül, Tekeresnek hivják. Szováton túl pedig, amint magába felveszi az Ondód, Szepes, Ebes pusztákat szeldeső Vérvölgye, Zsongvölgyeés Agodvölgye vízét, Kösi, Kösű, Kösély a neve. Halász, pásztor és földmíves nép mindenkor bőven megtalálta e folyó mellett megélhetésének feltételeit. Ma Józsa. Debrecen, Mikepércs, Sáránd, Szovát, Szoboszló, Nádudvar községek és városok állanak közelében; de a középkorban még Zelemér, Szent-György, Macs, Kamarástelek, Bodóháza, Sziget, Korpád, Sétér, Mizséte falvak is melléje telepedtek. Véletlenül és ásatásokból előkerült leletek, valamint a partjain emelkedő halmok pedig arról tanúskodnak, hogy már a történelem előtti időkben is a neolith-kortól fogva a népvándorláskorig szinte megszakítás nélkül élt az ember e helyen. Különösen feltűnő a Tóczó-Kösi parti őshalmok nagy száma és majdnem tervszerű, rendszeresnek látszó elhelyezkedése. A víz felső folyása mellékén Józsa-Szent1 1912. évi jelentésünk. Zoltai: Hosszú-Macs története és temploma.