Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és állapotáról (1928)
D) A Tóczóvölgyi László- és Szántay-halmok megásása
48 Györgytől Sárándig, a debreceni és mikepércsi határban, úgyszólván egymást érik a sorban emelkedő ős-halmok. Számuk megközelíti a hatvanat. Még érdekesebb a szováti, szoboszlói, nádudvari Kösűmenti halmok fekvése. Az igen szeszélyesen kanyargó folyónak mindig a külső kanyarulatánál, a meder könyökénél emelkedik többnyire csak egy. de elvétve a nagyobb mellett, még másik,, olykor harmadik kisebb halom. Ezeknek a száma is körülbelől hatvan. A debreceni múzeum részére alulírott évekkel ezelőtt megásatott a Tóczó-Kösümelléki sírhalmok közül a debreceni földön ötöt ; Szováton egyet. Bolygatatlan temetkezést csak a szepespusztai Szabó-, és az újföldi Ormós halomban talált. Amott két zsugorított csontvázat egymás mellett, veres'festékkel ; emitt deszkával lefedett vályú-koporsót talált, amelyben a csontváz már teljesen elporladt ; melléklete nem volt. A szepespusztai Zavar-és Bódogh-, valamint a szováti Hegyes-határhalomban fe ldűlt és kifosztott sírok jelentkezfek. emberi csuntökkal, faszén- és gerendadarabokkal, hamuval. A Hegves-határhalom déli oldalában az Árpádkorból származó későbbi beletemetkezéseket tártunk fel. A Basa-halom szívében hétés félméter mélységből kinyújtóztatott, hanyattfektetett csontváz került elő. A sír már meg volt bolygatva. A fedő gerendákból a fej- és mell fölöttiek hiányoztak; a koponya pedig a sír délnyugoti sarkában hevert a testtől elválva. A már említett Zavar-halmot tulajdonosa pár évvel ezelőtt elhordatván, a halom tövében néhány sírt találtak. Egyik csontváznak La Téne-izlésű tipikus bronzfibulája volt. A fibula lába hátrafelé visszahajolva a kengyel alatt többszörös 8-as idomot alkot. A városi múzeum a Tóczó-melléki halmok közül megint kettőt a mult év őszén ásatott meg. Mind a kettő igen közel fekszik Debrecenhez ; úgyszólván a város szélén, a Tóczóskert megett, a szegényházon tűi, a Tóczó szélén, a Perec-dülő felé menő út mentén emelkednek. Egymástól háromszáz méternyi távolságban. Átmérőjük 40—50, magasságuk 2 5 méter. A munkát az észak felől álló halmon kezdtük. Harmadfélméter mélységben, vagyis a környező területnek megfelelő szinten szétszórtan különböző nagyságú edények töredékei, kovapengék, vakarok, sylex szilánkok, törőkő, csiszolt csonka kövéső, állati csontok hevertek. Lejebb menvén, egy már régebben feldúlt sírt leltünk. Fenekén három méter mélységben kevés faszén és veresfesték mutatkozott. Valamivel odébb, ugyanazon nivón egycsomóban égetett emberi csontok feküdtek. Néhány nap múlva vallatás alá fogtuk a déli halmot is. Északi lejtőjén ugyan erős horpadás látszott, aminek okát egy odavetödött cukorrépa-munkás azzal magyarázta meg, hogy néhány évvel ezelőtt közeli vízállás feltöltésére hordtak el onnan néhányszekér földet,
