Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1927. évi működéséről és állapotáról (1928)

C) A Zelemér-pusztai őskori zsugorított temetkezés feltárása és jelentősége

45> nézethez csatlakozik dr. Banner is idézett dolgozatában. Kérdés, hogy van-e szükség e két felfogás egybekapcsolására akkor, ha meggondoljuk, hogy a később fellépő hullaégetés szokása csakis a halottól való félelemben gyökerezhetett. Olyan nézetekkel is találkozunk, amelyek a zsugorítás okát a kisebb sír megásására, az embrionális állapot utánzására, vagy pedig a vámpírizmusra vezetik vissza. Ezek azonban erőszakolt feltevéseknek látszanak. A kérdés már most az, hogy a zelemér-pusztai sír a tudományos vita eldöntéséhez mennyiben járul hozzá? A magyarországi zsugorított temetkezések között, dr. Banner dolgozatának figyelmes átnézése után, analógiát nem találunk, úgyszintén az általunk ismert külföldi irodalomban sem.

4 Az bizonyos, hogy határozott eredményt egyetlen sír tanulságaiból leszűrni merészség volna, de mielőtt még e helyen a további ásatást folytathatnánk, már is szabad legyen azon véleményünknek kifejezést adni, hogy a zelemér-pusztai sír a zsugorított temetkezések okairól felállított különféle nézetek közül azt a felfogást támogatja világos, meggyőző érvekkel, mely a zsugorítás kizárólagos okát a halott hazajáró szellemétől való félelemben látja és úgy hisszük, hogy ezúttal e vitás kérdést egy lépéssel közelebb viszi a végleges megoldás felé. A zelemér-pusztai sírnál szó sem lehet az alvás, a nyugvás állapotáról. Itt szinte durván jut kifejezésre a temetkezők azon igyekezete, hogy a halott sírjából fel ne kelhessen kisérteni az élőket. A mellé helyezett ételes nagy edény pedig a tisztességes eltemetés mellett bizonyít. A teljes sír, melynek korát a bronzkorszak legelejére tehetjük, az eredeti helyzetnek megfelelő pontos és hű összeállításban látható múzeumunkban. Dr. Sőregi János. Deutscher Auszug. Bronzezeitliche Hockerbestattung in der Zelemér-puszta. Auf die im Jahresbericht beschriebene Ausgrabung in Felső Józsa, folgte die Probeforschung in der Zelemér-puszta, wo am Ufer des Tocoflusses sich zahlreiche Besiedlungsflecke gezeigt haben, welche mit Scherben (Abb. 5. 1—4) und Knochen bestreut waren. Aus den von Kustos Dr. Sőregi durch die grauen Flecke gezogenen Forschungsgräben sind in einer Tiefe von 10—30 cm unter der Oberfläche, einige kleine Tongefässe zum Vorschein gekommen. (Abb. 8. 1, 2.) Tiefer unten war die Erde unberührt, so dass dort keine Bestattungen gefunden werden konnten. 4 A néhány előforduló hasonfekvő csontváz egyebekben nem hasonlít a zelemér-pusztai sírhoz.