Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1916.és 1917 évi állapotáról (1918)
II. Debreczen sz. kír. város Múzeuma az 1917-dik évben
i V két melegágyát veti meg, két új kultúrintézménynek nvit hajlékot egyszerre. A civis városnak a világháború förgeteges éveiben dúsan aratott dicső tettei között fogja emlegetni a história a közművelődési könyvtár felállítását, mely már működik is és a szépművészeti múzeum szervezését, mely ugyancsak közel jutott a megvalósuláshoz. Mindkét új intézménynél ott'látjuk az állam és a Főfelügyelőség segítő kezét. Mindkét intézményről e helyen is illik megemlékeznünk, mert mindkettő a városi múzeum kiegészítő, betetőző alkatrésze, amelyek a kibővülő múzeumi bizottság felügyelete alatt folytatják majd áldásos munkájokat. Valóban ereseit sub pondere pálma ! * A milliók drága életét kioltó, milliókat sötét gyászba borító múlt esztendő bús emléket és gyászt hagyott múzeumunkra is. E szomorú esztendőnek leghűbb szövetségese, a kérlelhetetlen Halál ama derék férfiak közül is, kiknek tiszte állásuk tekintélyével vagy szakismeretükkel támogatni és nevelni serdülő intézetünket, többeket elragadott tőlünk. A múzeumi bizottság tavaly hamar egymásután három érdemes tagját veszítette el az örök emberi sors miatt. Dr. Löfkovits Márton bankigazgató 1917 április 22-én hosszas, kínos betegség után meghalt. A törvényhatósági közgyűlés bzalmából 1909 óta volt tagja a múzeumi bizottságnak. Pallérozott műízlésével az üléseken kívül is gyakorta elősegítette múzeumunk célszerű gyarapodását. Két hónap múlva, január 17-én követte őt a néma vándorúton konezházai Koncz Ákos tb. tanácsnok, városi főlevéltárnok, a felügyelő bizottságnak hivatalánál fogva tagja. Mint író és hirlapíró nevét különösen a levéltári adatok szépirodalmi feldolgozásával tette ismertté és kedveltté. Negyedév múlva Keleti Izsó műszaki tanácsos, kir. főmérnök viruïô élete lobbant el, oly hirtelen, mint a váratlan fuvalattól kioltott mécs világa. Negyedfélévig viselte a bizottsági tagságot, amellyel őt a muzeális ügyek iránt tanúsított meleg érdeklődésénél fogva a törvényhatóság megtisztelte. Igaz részvéttel éreztük annak a veszteségnek fájdalmát is, amely a magyar kulturát kutasi Radisics Jenő, az orsz. iparművészeti múzeum igazgatója és kéméndi báró Szalciy Imre, a magyar nemzeti múzeum igazgatója halálával érte. Kiváló szaktudós mindkettő és mindketten a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége kebelében szerezték azokat az érdemeket, amelyeknél fogva Debreczen város múzeuma mindenkor hálás kegyelettel gondolhat az ő emlékökre. Báró Szalay Imre kezdettől fogva, ahogy a debreczeni múzeum rügyei fakadoztak, ennek ügyét a közművelődési ház-