Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)

Függelék - Néprajzi tanulmányok a Hortobágyon

46 alap tönkre megy, ha ezt megeszi, vagy mi lesz vele, ha egy nem várt csapás, dögvész elpusztítja nyáját. A friss hús elkészítését a hortobágyi pásztor sokkal nagyobb tökélyre vitte, mint az összes keleti fajrokonai és pályatársai. A világhírű gulyásos hús ennek kétségtelen bizonyítéka. A juh perzselt körme ép oly kedves csemegéje honi juhászainknak, mint a kirgiznek ; ez utóbbi annyira megtiszteli, a gazda maga készíti el, míg nálunk a néphit szerint ezért verte agyon egyik juhász a másikat. A juh summásan tisztított beleinek belefőzését kivételképen jegyzi meg Almásy, nem csuda, hiszen a juh-bél és a gyöngyös hurka, vagyis a juh kenyérbéllel megtöltött végbelének beleaprítássa ellen ami finomult Ízlésünk is kifogást emelne. Husszikkasztás a Hortobágy pusztán. A hús konzerválásáról nem szólnak a keleti utazók, pedig lehetetlen, hogy ha egy kövér ló bográcsra kerül, a jurt kevés számú lakossága egyszeribe eltudja fogyasztani, így ne gondolkozott volna a hús konzerválásának valamelyes módjáról. Szeretem hinni, hogy e tekintetben a turáni népek megelőztek minden más népet, még a konzervek mai hazáját, Amerikát is. A hortobágyi pásztor még egy félszázad előtt is ködmönén, bundája bőrén szárogatja a megmaradt gulyásos húst, zsákban, vagy azelőtt tömlőben rakván el a megszikkadt húst, azt eszegette a szürujjából, azt tette a tiszta-levesbe. Ezt a szikkadt húst hordták a magyar vitézek a nyereg mögötti iszákban, talán a bőr általvetőben. Erről ír csodálkozva