Zoltai Lajos: Jelentés Debreczen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról (1914)

Függelék - Néprajzi tanulmányok a Hortobágyon

47 Villani olasz krónikás, midőn nem tudja eléggé bámulni, hogy Nagy Lajos király vitézei magukkal hordott szárított húst esznek. A tejet már ételközben megcsemegézi, ha el van készítve. Másképen a tejet a pásztor csak italnak s nem ételnek nevezi. A juhtejnek borjú, vagy bárány gyomorral vajó megoltása megvan az összes pásztornépeknél. Megfőzve Ázsiában ajrán, a Hortobágyon zsendice, vagy zsemlice a neve. Tüzelő anyagot a sík, apró füvei benőtt puszta nem szolgáltat, így ezt is a jószágtól nyerik. Prinz Gyula csodálkozva szemlélte a Tiensánban, hogy a kirgizek a tehéntárgyát zsákba szedik és hosszú útakra magukkal viszik. Nem kell nekünk a Tiensan kalandos ösvényein bolyonganunk, csak leszállani a Hortobágy pusztai területére, s a meleg nyári napon szorgalmaskodó pásztorokat megnéznünk, kik gyors kezekkel pár méter magas kúpokba szedik a ganét, hogy egyrészét ott feltüzeljék a nyár folyamán, vagy a hűvös tavaszi, őszi napokon, más részével pedig a közeli községekben kemencét fűtsenek. Vagy a nagyiványi szegény népet kell csak megnéznünk, mely a mezőn zsákba szedegetve szerzi meg, tréfásan „bélfá"nak nevezett tüzelő anyagát.

1 Ruházat. Öltözetükben is nagy a hasonlóság a pásztoroknál. Elsősorban az öltözet anyagát a nyáj szolgáltatja bőrökben, de a turáni népek voltak azok, melyek a kender szövetet behozták Európába. Ősrégi alsóruha a gatya, ing. Felsőruha a szűr, mely egy darabból kiszabott nyakatlan felsőruha darab, szintén messze keletről, talán az iráni fenföldről került hozzánk és a magyaroknak mind e mai napig legkedvesebb ruhadarabja. A bundának őse a háti bür. Szűcs István szerint még a XIX. sz. közepén is használt ruhadarab volt a Hortobágyon. Nem volt egyéb, mint egy jó nagy juh-bőr kitörve, melyet a pásztor hideg tiszta időben a szőrével befelé, esős időben pedig szőrével kifelé a hátára terített, a nyakán és derekán a bőr lábait összekötötte. Ehhez csakhamar egy mejj bürt is szabott, melyet mellére terített s a hátibőrrel a két vállon és csípőn összekötött. Ez egyszerű ruhadarab később oldalt a hónalj alatt összegombolható bőrlajbivá változott át. A háti bűrt csakhamar a csüues két ujjú bunda, ezt újabban a felkötős bunda váltotta fel. A hálibür idők folytán a nagyon felkapott kacagánnyá változott át s midőn divatját múlta, a felkötős bunda gallérjára, vállára 1 A hortobágyi pásztorok étkezéséről lásd : Ecsedi I. : A hortobágyi pásztorok étkezése. „Uránia". 1914. évf. 3. f.