Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen

Petrovszki Ildikó TÁPLÁLKOZÁS BIHARKERESZTESEN Biharkeresztes Hajdú-Bihar megye délkeleti részén, a Bihari-síkságon fekvő település. A történeti források először 1214-ben említik Fancsal néven, 1374-től (Mező)Keresztes, 1912-től Biharkeresztes. A váradi püspökséghez tartozó falu a 16. század közepén a környező vidék legnépesebb települése, 1566-ban református hitre tér át, de a török hódoltság végére már lakatlan. Az újjátelepülő falu a 20. sz. elejéig a Csákyak birtoka. A földmüvelés mellett a lakosság jelentős része a 20 kmre fekvő Nagyvárad piacait kiszolgálva, kézműiparos tevékenységgel foglalkozott, mezőgazdasági termelése is a nagyváradi piacokra irányult. A helységet 1850-ben a Sárréti, később a Mezőkeresztesi járás székhelyévé nyilvánították, vásártartási jogot kapott, 1858-tól a Püspökladány-Nagyvárad vasútvonal egyik állomáshelye. A dinamikusan fejlődő nagyközség rövidesen a járás egyik meghatározó települése lett, a városiasodás határozott jeleivel (posta, gyógyszertár, vendéglő, cserépgyár, malom), beköltöző római katolikus hivatalnokréteggel. A trianoni határ létrehozásával jelentős törést szenvedett, mert éppen a kulturális és gazdasági centrumnak számító Nagyváradtól szakította el a határ. 1970-ig volt járási központ, 1989-től újra város, kistérségi közigazgatási centrum, lakosainak száma ma négyezer-ötszáz fő, közülük legtöbben a határforgalomnál dolgoznak. A település ma is döntően mezőgazdasági jellegű, az ipar nem jelentős. Ez a feldolgozás Biharkeresztes táplálkozási hagyományait, ételválasztékát, hétköznapi és ünnepi étkezési rendjét tekinti át, döntően a 20. század első felére vonatkozóan, de vizsgálja a század második felében megfigyelhető változási tendenciákat is. A leíró jellegű munkához az ismeretanyag feltárása a néprajzi kikérdezés módszerével történt,

1 ugyanakkor a rendelkezésre álló szakirodalomra 1 Biharkeresztes táplálkozási hagyományainak feltárásában a településen élő idős emberek voltak a segítségemre. Közülük csak azokat sorolom itt fel - születési évük és vallásuk feltüntetésével - akiktől a legtöbb adatot sikerült gyűjtenem. (Sajnos a gyűjtés elindítása óta néhányan már eltávoztak az élők sorából.) Harsányi Lajos (1906. réf.), Harsányi Lajosné (1909. réf.), Magyari László (1909. réf.), Sáfrány Lajosné (1919. réf.), Cokk Tivadarné (1924. r. kat.) Szabó Vince (1923. réf.), Szabó Vincéné Hajzer Erzsébet (1928. r. kat.), Papp Ferencné (1926. r. kat.) Nagy Lászlóné (1927. r. kat.), Balla Lászlóné (1930. réf.), Hajzer László (1928. réf.), Hajzer Lászlóné (1933. réf.), Tóth Istvánné (1943. ref.) Sárközi Lajos (1950. r. kat., Bedő), Tóth Sándor (1956. réf.). Külön köszönöm kedves munkatársamnak, Hajzer Gizella édesanyjának, Hajzer Lászlónénak a szíves segítségét. 135