Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

17. Ősz Fű, fa, virág, dal ma mind olyan szomorú. Ó, ősz, te rőthajú Október, te zöld aranyú, pergesd, csak pergesd ezernyi sárga holt leveledet s mondd nekik így: hullongjatok! S míg édes mákonyoddal ízesül új borod, s drága, ritka fényt szór a hideg, kába hold, jöjj, hervadt ősz s hallgasd: sir az őszi síp. Ma még úgyis szeretlek, ma még úgyis imádlak, te rőthajú kedves, képe a méla bájnak. Mert holnap már, lehet: egy holt sziget leszel te is s körötted néma roncsok vergődnek majd, te szép, te múló! Sárguló lombot, piros levelet adsz most nekem? A nyár, ugye, messze ment? Csatold le hát ragyogó övedet, s várj, míg lehet, O, ősz, te szép, te múló, te hervadt, te szent. (1931. október 18. 42. sz. Virágoskert. Megjelent a Himnuszok Kelet kapujában) Jöjjetek el hát elibém minden, O, jöjjetek és ismerjetek föl, Én vagyok itt, az az ismeretlen. Az a fáradt csillag, amely sohasem tündököl, S amely reménytelen, vaksörét éjbe' Testvér sugarat sohasem üdvözöl. Csak bolyong-bolyong fázó messzeségbe, O, tán nem is csillag vagyok, csak hulló meteor, Mely halovány kis csíkot éget fenn az égre, S aztán lehull a földre holtan, valahol. ( 1931. október 11. 41. sz. Virágoskert) 18. Magyar ritmus - Földem 19. Üzenet 218