Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

hogy leng karcsún az ég alatt, leng, mint a vízió; mint májusi fák között, hogy leng az esti szél. Merengtünk. A fürteinkre harmatot hintett a kék azúr. Én úgy éreztem ekkor: csak - álmodjuk a világot s hogy a mennybolt fénylő csillagtüzeinél miránk figyel s könnyezik - Hadúr. ( 1931. május 31. 22. sz. Virágoskert) Te szép, drága gyermek Te szép, drága gyermek! Már nem látom többet A régi város ódon kövein sietni bátor, Piciny lépteidet, tavaszba', szélbe', Hol agg szüleid s szüleim sétálva jöttek, S te szórtad mosolyod feléjek, s felém. O, lásd, már közibünk omolt irigyen a távol, S csak néha-néha hajthatom fejem Bánatom szelíd anyóka-tenyerébe. A vén utcapadokra már nem ülsz többet mellém, Hogy halk verseimet együtt mondd velem. Én úgy látom még ma is lobogni a szélben Rőt-aranyló hajad, ha tétován megálltál Bámulni az eget, kósza felleget, Vagy ha suhanva jött tán egy halk vonat. Ezen a bús estén most úgy vetül elébem Minden, ami drága, minden ami szép volt: Egy kedves, drága arc... Egy fénylő alkonyat. Te szép, drága gyermek, lásd, lassan eltemet, Eltemet a nagy tél s nem lesz ki rád figyel; Annyi, annyi emlék, annyi felejtett szó, szívünk titka, csendje Énvelem hangtalan, némán vérzik el. (1931. június. 28. 26. sz. Virágoskert)