Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

6. Borivás nagyapámmal A szőlő már hullatta levelét. S mi ketten borongós kedélyű Nagyapámmal tömpe fakupákból, Csak nagy ritkán szólva, ittuk a hegy levét. A nap már haldokolt, a titokzatos lényű, Kis, tépett levelek keringtek a fákról... Nagyapám csak néha, néha szólt régi jó időkről, Én meg lángolva egy új világról... A vén padon hosszan, elmerengve Ott ültünk: egy ó és egy új világ. A magyar tájon ekkor a szél sírt, meg a bánat, S kócos felhők szálltak az égen tovalengve; Egy-egy könnycsepp csikozta nagyapám mándliját. Én elbámultam messzi-messzi fáradt Szememmel a gomolygó ködöket, Hogy ne lássam meg könnyezni nagyapámat. És lassan, nagyon lassan fogyott a drága nedű, És lassan fogyott a nap is, és jött az este lomhán. Nagyapám kezéből a boros pint lekoppant. És megtelt lelkünk magyar fájdalommal... Egy barna tücsök cirpelt: paraszti hegedű Magánmaradt magunk s árvaságunk ormán. Nagyapám beszélt régi jó időkről, én meg lángolva egy új világról, S a szívünk melegen, forrón összedobbant. Vésztő, 1930. november hó (1930. december. 21. 51. sz.) 7. Gyere, hű, vén kutyám Gyere hű, vén kutyám! Az este olyan magános, S nehéz könnycseppeket ejt el mögöttünk a lomb. A hold - a titokzatos - most rőt árnyakat rabol 210