Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

A földtől, s az ősöm lelke itt e tájakon Magános magamnak: síró bú-doromb. A csorda álmát halkan ringatja az akol, S új nászokat őriz a kapuk vert reze. Hü, vén kutyám! O, hallod, ó, hallod, hogyan dalol A gyermekkorom itt?! Jaj! Innen gyere, Hisz' annyi itt a bánatom! Itt rejti annyi árnyék büszke, bátor arcom, Itt naponta annyiszor ríkat az imám. S ha vágyak feszitnek itt: fájdalmam tovaűz. Hű, vén kutyám, mehetsz te is! Szabadságod átadom. A perc most haldokol egy régi, messzi ingán, S mormol a kék Duna, zúg a parti fűz. Lásd, nyűtt a ködmenem, csorba a kupám, Ősi, régi földemen pusztítva fut a tűz, Váljunk hát el az éjféli uccán... Ne légy te se! Hisz' nincs már, csak a bánatom!... (1930. dec. 28. 52. sz.) Emlékezés egy régi tanyára Már nem tudja senki, csak én emlékszem még, Pedig szívemben is halkul már az emlék. Csak én tudom még, hogy itt azelőtt Kicsi tanya állott, mely már összedőlt. Átlépek a zöldellő lapun, Benyitok a régi kiskapun; Megismerem a vén lugas előtt A kis padot, melyen ezelőtt Anyám mondott bánatos mesét, Szívemre hullt drága, szép zenét.