Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

IRODALOMTÖRTÉNET - LITERATUR - Bakó Endre: Sinka István pályakezdő évei

Azt nem mondom, hogy időkön és világokon át Elvezetlek. O, nézz a Napra fel! Ott haldokol a szirttetőn s haldoklása magányos. Én átnyújtom most neked eszméim lángborát, S szólok, nézd: a pusztában a tüzek már az égre törnek S e lomha esték ködje hangtalan vesz el. Én láng vagyok! Azt hívom a napra, aki átkos, Örökös, bús rabigába görnyed... Vésztő (1930. dec. 7.49. sz.) Bús hegedűs Gyermekkoromban egy forró, poros vasárnap Megálltam bámulni a sápadt esti fákat, A kócos fellegeket s tovalengő szárnyát Egy vén hollónak, mely magasan szállt... szállt... (Zord vendég, kit vártak nagy véres lakomán). Titkoktól kábultan már támolygott az este: Halk szelek lengették hosszú, barna uszályát. E távoli estén láttam meg a sorsom: Tüzes vonalak közt vívta nehéz tusáját. Aztán hazaindultam. Hosszan nyúltak utánam A fák barna ágai s a vén torony; hajam lengett kuszáitan. így jártam én ott, akkor a régi, messzi hüs Estén s egyszerre rímeket kezdtem írni: És jaj! rádalolt a róna s lettem bús hegedűs. Némelykor, jaj! jaj! bánat s fájdalom ráz, Vagy mit tudom én, mi az, mi engemet egyre űz?... Ismeretlen dalok zsongnak a lelkemig... S csal a titokzatos hórebehegyi tűz... Vésztő (1930. dec. 14. 51. sz.)