Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen
A hét egyes napjai a biharkeresztesi háztartásokban nem váltak szét következetesen a húsfogyasztás vagy annak hiánya szerint. Némely családban a kedd-csütörtökvasárnap különült el húsos napként, máshol viszont a kedd tésztás napként szerepelt. 6 3 A hétfő sok helyen a mosás napja volt, ezért erre nagyobb főzést nem iktattak be, hanem a vasárnapi maradékokat fogyasztották el, esetleg tésztát főztek, melynek főzőlevét a ruhaneműek keményítéséhez használták fel. A hétfő vagy a kedd volt a kenyérsütés szokásos napja is, ebben az esetben a kenyértésztából készült sült tésztaféléket fogyasztották ebédre a leveshez. A kedd azonban mindkét változatban - húsos és tésztás napként egyaránt - megjelenik a településen, gyakran a hétfői étkezés jellegétől függően, azzal ellentétesen. Legtöbbször hústalan nap a szerda is, bár ekkor nem annyira tésztafélét, hanem valamilyen kásás ételt, főzelékfélét tálaltak. Csütörtökön elég következetesen minden háztartásban hétköznapias változatban elkészített húsos ételek kerültek az asztalra. A péntek hústalan nap, tésztás nap jellege maradt fenn legtovább a településen, az országos tendenciának megfelelően. Ekkor általában a laktatóbb alapanyagokból főtt leveshez a főtt tésztafélék közül választottak valamit (pl. szárazpaszulyleves, krumplileves - túrós, káposztás, mákos vagy diós laska) a tésztára zsír helyett olajat, esetleg vajat locsoltak. A vallási előírások miatt különösen a település római katolikus lakossága tartotta be szigorúan a pénteki böjtös jellegű étkezést. 6 4 Szintén állandó elem a szombati ebéd sült tésztás jellege, mely a legutóbbi időkben is ugyanúgy érvényes Biharkeresztesen, mint a 20. század elején. A kelt tészták közül a század első felében legáltalánosabb a túrós lepény, egyes családok évtizedeken át minden szombatra ezt sütötték. Szintén gyakoriak a töltelékes kelt tészták és sós pogácsák, vagy az olajban sült tészták (fánk, tarkedli stb.), ilyenkor friss tejjel vacsorára is ebből fogyasztottak. A heti étrendszerkesztésnek szintén egyik régóta állandósult eleme a vasárnapi húsfogyasztás, mely már az ünnepélyesebb húsétel-választékból merített. A nagy nyári munkák idején legtöbbször nem tartották meg a szokásos „húsos és tésztás" napok rendszerét, ilyenkor minden nap kerülhetett táplálóbb húsos étel 6 3 A bihari tájon már 1900 körül fellazult a kötött heti étrend intézménye, amely más magyar területeken ekkor még egységes gyakorlat volt. MNA VI. 437. Varga Gyula összegző munkájában úgy találta, hogy a Hajdú-Bihar megyei települések étkezési szokásaiban a péntek böjtös jellegén kívül nincs rögzült heti étrend. Csupán a háztartásonként kialakult, nem túlságosan bő ételrepertoár naponkénti váltakoztatása ad ritmust a hét étkezéseinek. Varga i. m. 160. 6 4 A pénteki böjtöt csak 1966-ban oldotta fel a katolikus egyház, ezért maradhatott a pénteki hústalan étkezés a heti étrendszerkesztés legszilárdabb eleme. Kisbán 1997: 480. „Húst nem eszek pénteken most se. Ha csak nagyon véletlenül, akkor aszondom, jaj istenem tévedtem, de megbocsájtja a jóisten biztosan, mert megettem, nem pocsékoltam el, de pénteki nap ha csak tehetem, akkor tésztafélét csinálok." (Varga Lászlóné) 171
