Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen
szinte heti rendszerességgel vágták. A kacsát és a libát egészben sütötték, ezek zsírja egyben pótolta a zsírszükségletet is, a tyúkot azonban keményebb húsa miatt egészben vagy feldarabolva előbb levesben megfőzték, azután sütötték át. A csirkéket pörkölt vagy rántott formában készítették. A marhahús fogyasztása nem volt jelentős a biharkeresztesi paraszti étkezésben. A gazdaságokban a húsukért tartott növendékbikákat nem saját felhasználásra, hanem értékesítésére, leadásra nevelték. A két háború közötti időszakban a településen több húsüzlet is működött, az itt árusított marha-, sertés-, birka- és borjúhús vevőköre azonban inkább a piacról élő hivatalnokcsaládokból került ki. 5 8 Paraszti háztartásokban - vágni való baromfi híján - a húsleves alapanyagául, esetleg csirkeaprólékkal vegyítve a húsleves gazdagításához vásároltak alkalmanként fél-egy kilogramm csontos marhahúst, a szegyet a vesekövérjével együtt. A juhhús-fogyasztás a juhtartó gazdáknál gyakoribb, míg szélesebb körben elsősorban két alkalomhoz, a lakodalomhoz és a szürethez kötődik. A birkahúst ezen alkalmakra gazdáktól, esetleg hentesüzletben vásárolták meg, üstben vagy nagyobb bográcsban a szokásos pörkölt fűszerekkel ízesítve (só, bors, paprika, köménymag, hagyma, fokhagyma) főzték, főtt krumplival ették. A település halfogyasztását a 20. században a Kutasból, a települést délről övező, levezető csatorna szerepét betöltő folyóvízből kifogott halállomány biztosította. Mivel a csatorna összeköttetésben állt a Körösökkel, az apróbb és a növényevő halakon kívül (törpeharcsa, keszeg, ponty) olykor-olykor ragadozó és nemes halak is előfordultak benne (harcsa, csuka, kecsege). A hal főként a szegényebb családoknál segített be a húsfogyasztásba, ahol az idősebb férfiak vagy fiatal fiúk bajlódtak a kifogásukkal, általában fűzfavessző tapogatót használva. A halhús elkészítése nem túl változatos, lisztben, paprikás lisztben vagy rántva sütötték ki. A hal a böjti étkezés vallási előírásaiban ugyan engedélyezett, de nem volt általános. Italfogyasztás A közönséges mindennapi ital a víz volt. A háztelkeken található ásott kutak mellett Biharkeresztesen a 20. század elejétől működött egy fúrott artézi kút, melyből a helybeliek vízhordó edényekben, cserépkantákban vagy nagyobb bádogkannákban vitték házhoz és a mezei munkákhoz a jó minőségű ivóvizet. 5 8 A 20. század első feléből a következőket említette Harsányi Lajos: Weisz Jóska- és a Stájler-féle mészárszékek, Steiner-, Kárcis-, Varga Péter- és Szőke Károly-féle hentesüzletek. 167
