Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen

és a vasárnapot, mint ünnep- és pihenőnapot.

4

4 Ha többet is vágtak egyszerre, akkor inkább „ egy bajjal csapták le ", ilyenkor két-három napig is eltartott a feldolgozás és az eltakarítás. A disznóölés napjának étkezései az egyes munkafázisokhoz igazodtak. A disznó felbontása és a hús behordása után következett a reggeli, mely rendszerint hagymás vér kenyérrel, vagy frissen sült hús, pogácsa és meleg bor. Reggeli után az asszonyok nekiláttak a bél tisztításnak és az ebédfőzésnek, ezalatt a férfiak a zsírsütéshez valót szedték meg a szalonnáról és a sonkáról. Ezután következett az ebéd: orjaleves vékonylaska tésztával, hagymás hús és toros káposzta. Ebéd után a férfiak elkészítették a töltelékféléket, a kolbászt, a hurkaféléket, a disznósajtot, és ekkor sütötték ki a zsírnakvalót is. A feldolgozás végeztével, a húsok és a szalonna besózása után ültek vacsorához. Erre már nem főztek levest, hanem a sült kolbászon és a sült hurkaféléken volt a hangsúly, ezek kóstolgatása, dicsérgetése egyben a vacsora szertartásszerű mozzanata is volt. A vacsora befejező csemegéi az egész napos kínáláson is szereplő különféle pogácsák, és a lekváros vagy mákos töltelékkel készült, kifli vagy batyu alakú hájas tészták. Ez utóbbit, ha sok segítő asszony volt, aznap frissen is süthették, de leggyakrabban kóstolóba kapott friss hájból már előző nap elkészítették. A disznótoros vacsorán a résztvevők köre kibővült a meghívott rokonokkal és a segítők családtagjaival. Ha „cigányt is hívtak", éjfélig, hajnalig is eltartott a mulatság.

4

5 A disznóölés reggel 5-6 óra körül, még téli sötétségben kezdődött. Az előző napi előkészületekhez tartozott a hó eltakarítása a munka helyszínén, a szükséges eszközök és edények előkészítése, megtisztogatása, a disznótori ételek és a húskészítmények hozzávalóinak előkészítése, a kínálgatni való csemegék megsütése, de legelsősorban a munkaközösség megszervezése. Az ölés, a bontás és a feldolgozás munkálatait irányító böllér általában a tágabb család férfitagjai közül került ki. A segítők a rokonságból érkeztek, de a leszúráshoz a „disznót fogni" a szomszédokat hívták át.

4

6 A leszúrást mindig a böllér végezte, míg a vér felfogása egy nagyobbacska fiúgyerek feladata volt. A vér egy részét reggelire készítették el hagymás vérként, a többiből véres hurkát töltöttek. 4

4 DMNA 1016. 4

5 DMNA 1016. 4

6 „Illett megszólítani az összes szomszédot, nehogy megsértődjenek, még ha nem is volt szükség a disznó megfogásához 8-12 emberre, de mindenki szívesen jött, pálinka, forralt bor mellett tréfálkoztak egymással és a háziakkal." (Tóth Sándor) 158