Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen
megsütötték. A sütés árát kenyerenként számolva darabáron fizettették meg. A HajdúBihar Megyei Sütőipari Vállalat biharkeresztesi sütőüzemének beindulásával az üzem kenyérboltjából, ennek megszűnése után az élelmiszerboltokból vásárolták a kenyeret. A tej és a tejtermékek, a tejfeldolgozás módja Biharkeresztesen és tágabb környezetében az 1860-70-es években, a legelőfeltörésekkel párhuzamosan gyorsult fel az istállózó állattartásra való áttérés. 3 6 A századforduló környékén megkezdődött a nagyobb tej hozamú új szarvasmarhafajták, a svájci tarka szimentáli, a holland fekete, a magyar pirostarka vagy verestarka bevezetése is. Kiegészítő takarmányozásként a 20. század végéig fennmaradt az állatok legelőre való napi rendszerességű kihajtása is, a település csordalegelője - jócskán megcsappant állománnyal - a berekböszörményi útfélen ma is megvan. A magyar paraszti táplálkozás sajátos vonása, hogy a nagyobb tej hozamra törekvő istállózó tehéntartás elterjedése nem jelentett automatikusan nagyobb arányú tej- és tejtermék-fogyasztást. A kisebb paraszti gazdaságok szinte az összes tejet értékesíteni igyekeztek, csak a kisgyermekeknek és a legszükségesebb ételekhez tartalékoltak belőle. A felnőtt családtagok tejfogyasztása a nyári dologidőt kivéve minimális volt. A módosparaszti réteg ugyan nagyobb tejfogyasztó volt, de itt a tejhozam jelentős részét inkább feldolgozott tejtermékek formájában forgatták vissza a család és a cselédek táplálkozásába. 3 7 Biharkeresztesen a friss tej és a tejtermékek értékesítése elsősorban a helyi hetipiacokon történt, de házhoz járó kuncsaftoknak, értelmiségi- és hivatalnoki háztartásoknak, tehenet nem tartó családoknak napi rendszerességgel is árusítottak. A század elején és a II. világháború alatti határmódosítás idején a keresztesi tejes kofák gyakran megfordultak a közeli Nagyvárad hetipiacain is. A szimentálit tartották a legjobb tejhozamúnak, e fajtából egy nagy tejű tehén húsz-harminc litert is adott naponta. Az új fajták mellett a nagyszarvú fehér tehén, a régi magyarfajta tehén már kimondottan rossz hozamúnak számított, melyről a közvélekedés szerint csak gyenge, zsírszegény tejet lehetett fejni. A tej és a házi készítésű tejtermékek minősége, zsírtartalma természetesen nagyban függött a dús legelőtől és az elfogyasztott takarmány minőségétől is. Naponta kétszer, a csordára hajtás idejéhez igazítva reggel 5 óra és este 6 óra körül fejtek. Az eladásra vagy 3 6 Szűcs S. i. m. 225. 3 7 Knézy 1980: 137.; Kisbán 1997: 495. 154
