Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen

(A kovászos morzsókának valót is ekkor vették ki belőle.) A tészta mennyiségétől függően egy-két órán tartó dagasztás során a lisztet két-három liternyi langyos vízzel dolgozták össze, melyben előzőleg kenyerenként fél-fél maréknyi sót oldottak fel. A víz mennyiségét jól el kellett találni, mert a túl kemény tészta a kemencében felhasadt, kidurcosodott, a túl lágy pedig lelapult. A dagasztás végére a jó tészta hólyagos lett, levált a kézről, ekkor sütőabrosszal leterítették és fél órát kelni hagyták, ezalatt felfűlt a kemence. A kemencefűtés hagyományosan női munka volt, vagy a gazdaasszony, vagy serdülő leánya végezte. Szalmával, kóróval fűtötték, akkor volt megfelelő, ha a szívanót vagy piszkafát végighúzva a kemence feneke szikrázott, ekkor a hamut kihúzták belőle. Félfűtéskor szakították, szaggatták ki a kenyereket a szakajtókba, ebben még egy órán át kelni hagyták. Ha már túlságosan megkeltek, és a kemence még nem volt elég meleg, megkocogtatták a tetejüket, ettől a tészta kissé összébbhúzódott. Szakításkor a kenyér hajtásának alulra kellett esnie, mivel inkább a sima tetejű kenyeret kedvelték a településen, aki mégis durcásan szerette, a sütőlapáton megvágta. A szakajtóból a sütőlapátra borítva a kenyeret bevetették a kemencébe, legutoljára a kisebb méretű cipót. Mivel ez hamarébb sült meg, ezt vették ki legelőbb, és ezt kezdték fogyasztani a sütés napján. Amíg azonban az utolsó kenyeret is ki nem vették, kést nem használtak hozzá, csak törték. A két óra alatt pirosra sült kenyér aljáról a hamut tollseprűvel, pihaszállal eltávolították. Tetejét vízzel lesimították, hogy megpuhuljon és ne maradjon havas a liszttől, hanem szép lagos legyen, majd a kamrában leterített zsákokon hagyták kihűlni. A szegetlen kenyér helye a kamra polcán vagy a falra erősített deszkán volt. A megkezdett kenyeret már a szobában, kendőbe hajtva vagy vesszőből, szalmából, gyékényből font fedeles kosárban, a padon, hokedlin tartották, de elterjedt volt a lábon álló kenyereskosár használata is. Az egész kenyeret mindig a családfő szegte meg. Katolikus családokban a kenyér megszegésekor egy késsel az aljára keresztet rajzoltak a következő áldás kíséretében: „Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek nevében ámen "; „ Hálát adunk neked Istenünk, hogy megszeghetjük a kenyeret. A Te áldásodat magunkhoz vesszük, megadtad nekünk mindennapi kenyerünket". A vallásukat gyakorló idős emberek a bolti kenyér megkezdésekor ezt az áldást a mai napig ugyanígy elmondják. A kenyérsütés napjának étkezéseire - a kemence melegét kihasználva - különböző sült tésztaféléket készítettek a kiszakításkor félretett kenyértésztából. Ezeket aznap 152