Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta
az 1703 és 1730 közötti néhány dekádra) tehető. 1730 után a puszta (nagyobbik részének) birtokosa már allodiális gazdálkodást folytatott területén. A forrás nem eléggé egyértelmű a század eleji hasznosítás jellegére vonatkozóan; ahogyan elképzelhető, hogy az 1760-as évekhez hasonlóan már a századelőn is a legeltető állattartás volt túlsúlyban a művelési ágak közül, úgy lehetséges, hogy a bakonszegiek inkább a szántóművelés kiterjesztésére törekedtek a területen. 5 6 A vallomástevők nem részletezték azt sem, hogy miként éltek a Kovácsi pusztán, ami újabb kérdéseket vet fel: A vallomástevők 1770-ben Bakonszegen élő közössége (részben, vagy egészben) kontinuus-e Kovácsi egykori lakónépességével? Kovácsi-puszta területén belül pontosan hol (az 1700-as évek elején elhagyott - esetleg el is pusztult - települési belterületen, vagy egy újonnan megült szálláson) éltek az 1730-as években a vallomástevők, illetve felmenőik? E kérdések megválaszolására további kutatások lefolytatása szükséges. Boles XI-XVI. századi története Az írott forrásokból nyolc Árpád-kori falut ismerünk Berettyóújfalu szentmártoni határrészén (a város mai közigazgatási területének nagyobbrészt a Berettyótól délre eső részén). Ezen a határon a tatárjárás előtt kétségkívül Boles volt a legnagyobb határú, legjelentősebb lakónépességgel rendelkező település. Helyét a Furtára vezető út mindkét oldalára (sőt a Berettyótól északra fekvő művelhető területekre is 5 7) kiterjedő XVIII-XIX. századi nevükön Kis- és Nagy-bócsi puszták területén, nagy valószínűséggel valahol a Berettyó partján kell keresni. 5 8 Szentmárton bizonyosan Bölcs határában alakult ki (Bolcstól északkeletre), azonban a későbbi évszázadokban vezető szerepre tett szert települési környezetében és az összes környező települést magába olvasztotta. Elképzelhető, hogy a Berettyó egykor Bölcs és Szentmárton között folyt. Erről egy 14. század eleji oklevél tanúskodik, amely szerint Boich posessiónak a Berettyó túlsó partján lévő részén állt a Mindszentek tiszteletére szentelt templom. 59 Bölcs belterületét tehát minden kétséget kizáróan eddig nem lokalizálhatjuk, további régészeti kutatások, vagy eddig ismeretlen okleveles források adatai szükségesek egy valóban pontos helymeghatározáshoz. 5 6 Az 1770-ben, legelőhasznosításra tett vallomást még inkább megerősíti az 1780-as évek elején készített első katonai felmérés, amelyen a Kovácsi-pusztát egyértelműen összefüggő legelőterületként ábrázolták. 5 7 A Berettyótól északra elterülő, de még a Bócsi-pusztához tartozó területet Hídköznek nevezik. 5 8 Más feltételezés szerint Bölcs belterülete talán a XIX. századi térképeken Telek névvel jelölt határrészen lehetett, a furtai út nyugati oldalán, azonban ezt a feltételezést egy másik térképes adat gyengíti. Eszerint 1830-ban a Bácsi Telek a mai Berettyószentmárton belterületén feküdt. 5 9 Györffy 1966: 604. 121
