Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta
a feudális földtulajdon közösségi árendálása képezi. E kereten belül azonban a bérlet eredete, időtartama és feltételei szerint ugyancsak számtalan változat különíthető el. Magát az árendát a birtokos kérhette pénzben, terményben (ebben az esetben maga a bérlet tulajdonképpen részesművelésnek tekinthető), vagy robottal, sőt több járadékfajtával egyszerre téríteni. 2 2 A bérlet tárgya megoszlott művelési áganként is aszerint, hogy éppen a szántónak (egy második vagy harmadik nyomásnak), a rétnek, vagy a legelőnek, esetleg több, vagy minden művelési területtípusnak volt híján az adott paraszti közösség. Időtartamát tekintve a bérlet érvényes lehetett bizonyos munkaidényekre (például a rétek letakarításának idejére), több esztendőre, vagy akár határozatlan időre is. A folyamatosan, hagyományossá alakult feltételek mellett bérelt puszták, vagy puszta-határ-részek területei, bár nem viselték magukon az úrbériség jegyeit, lényegében a parasztbirtok szerves részét alkották. A pusztabérletek egy jelentős része annyira összekapcsolódott az árendáló népességgel, hogy az 1848 előtt megkötött örökváltsági egyességek értelmében utóbb át is mentek az adott népesség tulajdonába. Bérföldekre a paraszti közösségeknek a legtöbb esetben saját határuk szűkössége miatt volt szüksége. 2 3 Egy-egy puszta azért is kerülhetett a parasztközösségek kezére, mert távol esett az uradalmi központtól, házi gazdálkodásban nem volt hasznosítható. A majorsági gazdálkodás lehetőségei a mezőgazdasági dekonjunktúra következtében általában is meglehetősen beszűkültek a XVIII. század utolsó harmadában, így a birtokosok a saját művelés helyett - egészen a napóleoni háborúk alatti gabonakonjunktúra időszakáig - a puszták bérbeadását preferálták. Mivel a pusztákat az úrbéres közösségek - paraszti földmagántulajdon nem lévén - nem birtokolhatták, nem alakulhattak a nemesi közbirtokossághoz hasonló paraszti birtokos közösségek sem. Azonban a közös földhasználat (a korszakban elsősorban a legeltetés) megszervezéséhez, a pusztabérlet fenntartásához az úrbéreseknek mindenképpen szükségük lehetett szervezeti keretekre. Ezen keretekről, a ,,paraszti közbériőségről" a történeti-néprajz tudománya még kevés adatot gyűjtött össze, noha azok bizonyosan újabb felismeréseket tennének lehetővé nemcsak a XVIII. századi paraszti hasznosítású területekre (a pusztákra), de a gazdálkodás módjára vonatkozólag is. 2 4 2 2 Varga 1967: 102. 2 3 Előfordulhatott az is, hogy az egészében árjárta, kedvezőtlen természeti környezetű községeket az uraság egy szomszédos prédiumra telepítette át, ahol a lakosság új osztásban úrbéri földeket kapott, de előző, immár pusztahatárának használható részeit is tovább művelhette. 2 4 Feltételezhető például, hogy a közösségi pusztabérlet a jobbágyfelszabadítást követően kialakuló paraszti közösségi gazdasági társulások (például a legelőtársulások) egyfajta előképének tekinthető. Ezt a hipotézist jövőbeni kutatásaimmal kívánom igazolni. 114
