Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Bihari-Horváth László: A bakonszegi parasztközösség által a XVIII. században hasznosított puszták története: a Kovácsi- és a Bócsi-puszta

rávilágított arra is, hogy a kamarai összeíró a lokalitások neve mellett gyakorta használt „deserta" kifejezéssel sok település esetében nem feltétlenül az elpusztult, lakatlan helyet - ahogy azt Mezősi interpretálta -, hanem az adófizetésre képtelen, például elmenekült (de nem feltétlenül a harcokban odaveszett), állatállományától megfosztott, élelmiszer-tartalékait elvesztett, egyszóval az elszegényedett lakosságot jelölte." Az elpusztult települések számának újabb meghatározását adta Bársony István, aki azoknak a településeknek a török időkben történt elnéptelenedését tartotta közvetetten bizonyítottnak, melyekről - mint lakott helységekről - az 1692 után keletkezett különböző források már egyáltalán nem adnak hírt.

1

2 Számításai szerint az 1690-es évek elején a vármegyében összesen 133 ilyen pusztatelepülés feküdt, melyek közül 26 esett a Sárréti járásra (1. ábra).

1

3 A járás elnéptelenedett települései fokozatosan olvadtak valamely szomszédos, a török időket lakónépességgel áh'észelt (esetleg újratelepült) község határába. Az öszszeolvadás folyamatának kezdőpontját a legtöbb esetben azért problematikus meghatározni, mert kevés az olyan település, melynek pusztulását konkrét katonai eseményhez lehetne kötni.

1

4 Adatok híján sokszor ugyancsak nehéz megállapítani, hogy a XVIII. században már pusztaként használt határok korábbi (a hódoltság kora előtti) művelői, azaz az eredeti lakónépesség túlélte-e, és ha igen, akkor egyrészt hova menekülve élte túl a XVI-XVII. század háborúit, melyek után másrészt miért nem tért vissza eredeti lakóhelyére. A hódoltság korát megelőzően és az azt követően keletkezett, az adózó népesség személynév-soros összeírásait is tartalmazó különböző források összevetése minden bizonnyal eredményre vezetné az e kérdések megválaszolását célul kitűző 1

1 Dávid 1982: 119. - A deserták „otthon nem talált lakosságát" az adóösszeírás magától értetődően nem vehette számba, de ha számba is vehette volna, az összeírás célja szempontjából az adózásképtelen közösségek felmérése akkor az sem lett volna releváns . 1

2 Bársony 1984: 11. 1

3 A Sárréti járás török időkben végleg elpusztult települései: Andaháza (Berettyóújfalutól északnyugatra), Besenyő (Berekböszörmény közelében), Bosold (Darvastól délkeletre), Bökény (Kornádi környékén), Csif (Darvastól északra), Ész (Komáditól északra), Fejértó (Konyártól keletre), Hát (Komáditól nyugatra), Iráz (Komáditól délnyugatra), Kasza (Pocsajtól nyugatra), Kérsziget (Kornádi szomszédságában), Kórógy (Bakonszegtől délkeletre), Kót (Komáditól délnyugatra), Kovácsi (Bakonszegtől északra), Körmösd (Mezősastól délkeletre), Nyésta (Komáditól északra), Ős (Komáditól északnyugatra), Petlend (Magyarhomorogtól délkeletre), Séptely (Biharkeresztes és Bojt között), Szöcsköd (Csökmőtől keletre), Kis- és Nagy-Tóti (Komáditól délkeletre), Tölgykerék (Körösszegapáti és Körösszakái között), Újlak (Berettyóújfalutól délre), Kis- és NagyZomlin (Ártándtól északkeletre). Itt jegyzem meg, hogy magam a jelen tanulmányban ismertetett Bölcs települést is a törökkorban elpusztult és újra nem települt falvak fenti csoportjához sorolom. 1

4 A Sárréti járás ez irányú vizsgálatakor az elnéptelenedés datálásához az 1692. évi összeírásnak (a deserta megjelöléshez általában társuló) időhatározói sem adnak támpontot, mert (a valóban a török időkben, végleg) elpusztult települések közül az összeírásban szereplő 5 település (Üjlak, Kórógy, Fejértó, Andaháza és Kovácsi) esetében, azok neve mellett legfeljebb a „tempore immemorabili" (^ismeretlen idő óta) kifejezés található. 111