Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Zöld Marci életéhez - A betyár első bűnperének iratai 1810-ből
került vissza Berettyóújfaluba. Mindenesetre a Zöld Marcival kapcsolatos 1810-es iratokban csak a név nélkül említett öccséről esik szó, apja akkor talán már nem is élt, anyja vezetékneve pedig Kontz volt. Testvérét vagy testvéreit a vele egy időben elítélt Zöld András, István és Sándor nevű berettyóújfalui lakosok között kell keresnünk. E kis kitérő után térjünk vissza a nagyváradi raboskodók nyilvántartásában található feljegyzésekre, amelyek megerősítik Budaházy Lajos főszolgabíró Marci apjáról írt szavait is. A berettyóújfalui nemes ugyanis valóban sűrűn került összetűzésbe a törvénnyel: neve csak 1795-1808 között hét esetben fordul elő a bejegyzések között. Első alkalommal - közelebbről nem ismert tettéért - 1795. december l-jén ítélték egyesztendei rabságra. A következő év november 28. napján újra elővették az ügyét, és a törvényszék továbbra is úgy határozott, hogy egyelőre nem engedik szabadlábra. 1797. március 8-án Szabolcs és Külső-Szolnok vármegyéknek írtak Zöld Mihály ügyében. 1800. június l-jén Bihar vármegye minden járásában körözést adtak ki ellene. 1805. február 4-én Nemes Zöld Nagy (!) Mihályt kétesztendei áristomra ítélték. Még börtönben volt, amikor 1806. augusztus 6-án úgy döntötték, hogy egy bizonyos „cassa"-feltörési ügyben nem nyomoznak tovább utána. Az utolsó bejegyzés szerint 1808. november 28-án a törvényszék úgy határozott, hogy Nemes Zöld Mihálynak bizonyítania kell a nála talált lovak eredetét. A raboskodók nyilvántartása szerint a berettyóújfalui Zöld Mártont első ízben 1810. szeptember 3-án ítélte el a nagyváradi csász. kir. törvényszék esztendei áristomra, mely alatt minden hónapban 24 órát rövid vasban kellett eltöltenie. Mindez megfelel Jakab Mihály levéltáros állításának. A szigorú ítélet okát ugyan nem adja meg, az 1810-ből származó hat eredeti okmány tartalma azonban fedi Marci vallomásának azon állítását, mely szerint először verekedésért (és tegyük hozzá: káromkodásért) ültették le. Marci tehát 1811 szeptemberében térhetett haza, de sokáig nem örülhetett a szabadságnak, mivel a nagyváradi törvényszék 1812. január 24-én ismét egyéves börtönbüntetést szabott ki rá, amit ráadásul már a saját költségén kellett letöltenie! Ez volt Marci második elítélése, amire a fentebbi vallomása szerint a berettyóújfalui bíráktól erőszakkal elvett ökör miatt került sor. Valószínű, hogy a börtönből szabadult iíjú - aki egyértelműen az elöljáróságot okolhatta hányattatásaiért - továbbra is gyakorta összetűzésbe került Berettyóújfalu bíráival. Az újabb hatalmaskodásban talán már társa is akadhatott, mivel ugyancsak január 24-én a berettyóújfalui Nemes Zöld Sándort is elítélték, akinek fél esztendőt kellett letöltenie, szintén a saját költségén. A harmadik börtönbüntetésre, 1813. szeptember 10-én került sor, ekkor kétesztendei áristomot kapott. Már ebből is látszik, hogy a korábbinál súlyosabb 136
