Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Seres István: Források Zöld Marci életéhez - A betyár első bűnperének iratai 1810-ből

cselekmény miatt került törvénykézre, és tettét vagy tetteit követte el. Marcival együtt ugyanis a berettyóújfalusi illetőségű Zöld Sándort és Istvánt is elítélték, akik egy-egy esztendei áristomot kaptak, s közben hetente két alkalommal hat órát rövid vasban kellett eltölteniük. Egy későbbi bejegyzés alapján többedmagával a három férfi tényleg egyazon bűncselekmény miatt lett elítélve. A szűkszavú bejegyzések ennek okát sem közlik, Marci későbbi vallomása szerint viszont azért zárták be, mert Hajdúnánáson két lovas szekérrel elfogták. Ez azonban csak az elfogatását magyarázza, a két évet minden bizonyára több, és az előzőeknél súlyosabb bűncselekményért kaphatta. (Még ugyanazon év november 26-án egyébként elrendelték, hogy a börtönbüntetését töltő Zöld Mártont ki kell hallgatni.) Ez volt Zöld Marci utolsó börtönbüntetése, mivel a raboskodók jegyzékében később már csak az ellene kiadott körözésről, illetve -jelentős késéssel - a végső ítéletről számoltak be. 1816. május 14-én elfogatóparancsot adtak ki ellene, 1817. szeptember 4-én pedig bejegyzésre került, hogy Heves vármegyében ,justificáltatott". A kivégzése előtti napon tett vallomása szerint 1815 karácsonya táján szökött meg Nagyváradon a katonaságból, arról viszont, hogy mikor és milyen körülmények között sorozták be, nem szólt. A sárréti néphagyomány viszont ezt is tudni véli, ezért talán érdemes néhány sor erejéig kitérnünk rá. A berettyóúj falusi származású, és kilenc éven át a szomszédos Berettyószentmártonban jegyzői hivatalt viselő O'sváth szülőföldjén különösen sokat hallott Zöld Marciról. Egy mikepércsi kalandját két ízben is megírta, és ő hagyta emlékezetben azt is, hogy számos visszaemlékező tartotta úgy, hogy Marci soha sem ölt embert. A csendbiztos szerint „Zöld Marci ügyes, okos és bátor fickó lévén, kár érte, hogy e szép tehetségét polgártársai megrontására fordítván, utoljára is akasztófán végzé kalandos életét." O'sváth úgy tudta, hogy „azért lett katona és betyár, mert szolgabírája kétségtelen nemessége dacára is besoroztatta", másutt pedig arról ír, hogy „csíntalanságai miatt, mint nemes legény adatván törvény ellenére katonának, emiatt elkeseredetten szökött meg ezredétől, s csavargásában hasonló társakra találván lett útonálló rablóvá."

1

3 Évtizedekkel később Szűcs Sándor is hasonlóan mesélte el Marci sorsát. Adatközlői közül némelyek úgy tudták, hogy a főszolgabíró adta a verbuválok kezére, de hamarosan megszökött, mások szerint viszont csak besorozták, de még a városháza udvaráról sikerült kereket oldania.

1

4 Marci hiteles vallomása alapján (mely szerint a katonaságból ugrott meg) az utóbbit egyértelműen kizárhatjuk, a besorozás körülményeit azonban továbbra is homály fedi. A korábbi évek történései 1

3 O'SVÁTH Pál: Bihar vármegye Sárréti járása leírása. Nagyvárad, 1875. 275, 485.; Uö: Közbiztonságunk múltja és pandúrkorom emlékei (a régi magyar élet feltüntetésével). Budapest, 1905. 36—37. 1

4 SZŰCS i. m. 12-13. 137