Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

épületet szerezhessenek. Annyira megfogyatkozott az egykor virágzó Várad, hogy a több mint hetven templomból, amelyek fenn álltak, alig egy-kettő maradt fenn. Szent Jób vára I.§ A megközelíthetetlen vár a Berettyó mocsarai között fekszik. Ugyanis, mivel a hely fekvése biztos, valamint fallal és négy bástyával van körülvéve, az ellenség semmilyen támadásától nem félt. Vízzel teli árkok övezik, a várost is, amely ennek ellenére a török és a polgárháborúkban sok csapást szenvedett a várral együtt, elsősorban Várad miatt, amelytől északra három mérföldre fekszik. II. § Eredetét néhányan Szent Lászlótól veszik, Szent István karja miatt, amellyel alamizsnát szokott osztogatni a szegényeknek, innen a Jób, vagyis Jobb, ahogyan hazai szóval a jobb kezet mondani és írni kell. Ez az apátság Szent István jobbja cím alatt létezett. Javadalmait és felépítését Szent László király Almos hercegnek adta, de utóda, Kálmán király, előbb váradi püspök ezt az apátságot megszüntette. Következőleg megújíttatott Ulászló alatt, a pálosok rendjének átadva, míg végül visszakerült a domokosokhoz, ahol előzőleg volt. És aztán újólag a meghalt dicső emlékezetű József császár által az apátságok közül kiemeléssel Winder Mátyás szepesi kancellárnak adatott Szent Jobb. Lerombolása Bihar megye által idősebb Komáromi alispán jelenlétében történt meg. Winder halála után ezt az apátságot Kébell Mihály kapta meg, de elcserélve a gazdagabb váradi prépostságra, átadta a helyhez méltóbb Csáky Miklós grófnak, aki minden cselekedetével dicsőén és hasznosan javára volt. Az ismert, hogy a XVI. században Bocskay birtokában volt, amelyet, amikor Belgioiosó gróf elpusztított, Bocskay leginkább emiatt a fővezérségtől megfosztotta. Miután pedig Váradot 1660-ban a török elfoglalta, Szent Jób várát is körbevették a lázongó erdélyi parasztok. Nem hiányzott Heisler sem, aki Szatmárról, amelynek élén állt, a katonák gyors csapatával vissza akarta foglalni. Bár a várost tűzzel felégette, a várat mégis hátra kellett hagyni az ellenségnek. Ezt váradiak védelmezték. Ugyanis tüstént körülbelül kétszáz janicsárt küldtek Váradról segítségül, akik a másik felől rájuk rohanó mieinket egészen a harmadik kapuig engedték közelíteni, de akkor hajító dárdákkal dobálva úgy odaszorították őket, hogy vezéreik Schnaidavius és Tiefenthal sok katonájával együtt elpusztult. 50