Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Csorba Csaba: Emlékezés Dankó Imrére ( 1922-2008)

Odafigyelt a román tudományosság eredményeire is, de hivatalos és állandó kapcsolatot a nagyváradi megyei múzeummal nem sikerült kialakítani. A múzeum román vezetése és kutatói az 1970/80-as években szigorúan tartották magukat a pártirányítás elvárásaihoz, s mindent megtettek annak érdekében, hogy Bihar magyar vonatkozásait lehetőleg háttérbe szorítsák, s bizonyítsák, hogy Bihar „mindig román volt, és az is marad". Elképesztően sok levelet írt és kapott Dankó Imre, s ennek köszönhetően „mindenről" értesült és „mindent" tudott, ami a tudományos-irodalmi-művészeti világban történt és fontos volt. Ennek a levelezésnek tanulmányozása révén ismerhető csak meg igazán érdeklődése, szervezőmunkája, emberi egyénisége. Alighogy betöltötte a nyugdíjkorhatárt, a megye akkori kulturális vezetése sietett nyugdíjba helyezni (1983. január 1.). A magyar múzeumügy számára tragikus veszteséget jelentett ez a lépés. Utódja már korántsem fordított annyi figyelmet Bihana, mint Dankó Imre tette. Nyugdíjba kerülve tapasztalnia kellett, hogy lassú, szívós, „észrevétlen" munkával igyekeznek perifériára szorítani. Egyelőre megmaradt a Múzeumi Kurír szerkesztőjének, de lassan onnan is kiszorították, s az új évezred elején e folyóirat szépen csendesen „elhalt". Az egyetemen tarthatott ugyan órákat, de olyan szervezőmunka, amelyet addig végezhetett, már nem adatott meg számára. 1983-ban még elnökölhetett a Sárrét-kutatási konferencián (Püspökladányban), majd egyik szerzője lehetett a Körös-sánéti útikalauznak (1984). Régi jó kapcsolatainak köszönhetően egyre többet foglalkozott nyomdászattörténeti témákkal. 1986-ban jelentős terjedelmű tanulmánykötetet is szerkesztett (Tóth Bélával együtt). Mivel bihari publikációs lehetőségek nem voltak, fölelevenítette zempléni kapcsolatait, és sorra jelentek meg tanulmányai miskolci kiadványokban. 1990-ben visszatért a bihari tájhoz (a Sárréthez), és az Ujváry Zoltán által szerkesztetett Bakonszeg története és néprajza c. kötetben terjedelmes tanulmányai jelentek meg. 1991-ben neki köszönhető, hogy a 16. század egyik igen fontos és ritka magyar könyvemléke, a Weres Balázs (Bihar vármegye jegyzője) fordításában, Debrecenben kiadott Magyar Decretum hasonmás kiadásban megjelenhetett (előszót is írt hozzá). Ebben az évben látott napvilágot Sátoraljaújhelyen A Sajó-hernádmelléki hajdútelepek c. füzete (első megjelenés: 1955). Hiába buzgólkodott azonban Szabó Ferenc, nem sikerült elérnie, hogy A Körösközbihari hajdúság c. füzet is újra megjelenhessen, noha már évtizedek óta könyvészeti ritkasággá vált. 296