Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Csorba Csaba: Emlékezés Dankó Imrére ( 1922-2008)

határozó szerepe volt Szabó Ferencnek, a Békés megyei múzeumi szervezet igazgatójának, aki a Békési Elet c. folyóirat szerkesztőjeként rendszeres publikálási lehetőséget is biztosított évtizedeken keresztül Dankó Imrének. Szeghalomban Miklya Jenő tanár lelkes szervezőmunkájának köszönhető, hogy a berettyóújfalui múzeum párjaként létrejöhetett a Sárrét másik múzeuma. Aztán 1970. október 19-én a Berettyóújfaluban szervezett ankétot a Bihari Múzeum ügyében. 1971-ben Nagykereki várkiállításának újjárendezésére is sor kerülhetett. 1973-ban a Bajomi Krónika kiadásával a 70 éves Szűcs Sándorra sikerült ráirányítani a figyelmet. Sajnos Dankó Imre minden buzgólkodása kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az idős kutatót (akit az előző évtizedekben sok mellőztetés ért) sikerüljön rábírni arra, hogy nekilásson régi gyűjtései kiadásra való előkészítéséhez. Az 1973-as múzeumi hónapban a 19. századi bihari útirajzíró K. Nagy Sándor jubileumára (90 éve jelent meg a Bihar-ország első kiadása) irányította rá a figyelmet. A Biharból Békés megyéhez csatolt Sarkad történetét feldolgozó tanulmánykötetben (1972. Szerk. Komoróczy György) Sarkad hajdúváros históriáját Dankó Imre foglalhatta össze. A Déri Múzeum munkatársai közül a leglelkesebben az etnográfus-történész Varga Gyula (Kismarja szülötte) támogatta a múzeum, és Bihar kutatásának ügyét. O már az 1960-as évek közepén megfogalmazta a bihari részek néprajzi gyűjtőfeladatait. 1974-ben eredményre vezetett Dankó Imre szívós szervezőmunkája, megnyílhatott Berettyóújfaluban a Bihari Múzeum. Dankó Imre és Szabó Ferenc együttes erőfeszítései tették azt is lehetővé, hogy sokszorosított formában megjelenhetett egy bibliográfia, A régi Sárrét világa (összeállította Csorba Csaba). 1975-ben Osváth Pál százesztendős Sárrét leírásának (Bihar vármegye Sárréti járása leírása) megünneplését építette bele a múzeumi hónap programjába. Több mint két évtizednek kellett eltelnie, hogy nagy munkával, javított, pontosított kiadásban közzétehesse Osváth Pál alapművét (1996). A Múzeumi Kurírban sorra jelentek meg (kezdettől) a bihari témájú adatközlések, kisebb-nagyobb cikkek. Maga Dankó Imre is egymás után tette közzé adatközléseit, cikkeit (pl. a 20. számban 1749-es révész-díjszabást Berettyóújfaluból, a 21. számban szintén berettyóújfalui malombeli törvényt, a 29. számban Berettyóújfalu hídvámját 1806-ból, a 38. és a 39. számban a Sárrét néprajzáról, a 43. számban Szűcs Sándor életéről és munkásságáról). A Berettyó vidékének múltját évtizedek óta kutatta. Ennek tudható be a táj középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyairól készített tanulmány (H.-B. Megyei Levéltári Évkönyv 1979). Berettyóújfalu Varga Gyula által szerkesztett monumentális 294