Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

MEGEMLÉKEZÉSEK - NACHRUF - Csorba Csaba: Emlékezés Dankó Imrére ( 1922-2008)

egészen 1944-ig. Járási művelődési ház és könyvtár létesült. 1920 után itt őrizték Bihar vármegye levéltárát, amit a megyei átszervezés (1950) után Debrecenbe szállítottak. Az országnyi területű Bihar vármegye („Biharország") a történelmi Magyarország harmadik legnagyobb területű közigazgatási egysége volt és csaknem 600 ezren lakták. A trianoni, majd a párizsi békediktátum kevesebb, mint az egyharmadát hagyta meg Magyarországnak. De a legnagyobb tragédia Várad elvesztése volt. A csonka maradványnak mindössze négy olyan települése maradt, amelynek lakossága elérte vagy legalább megközelítette a 10 ezres lélekszámot. Trianon előtt Bihar kutatása szép eredményeket tudott fölmutatni (Osváth Pál Sárréti járása, K. Nagy Sándor Bihar-országa, Bunyitay Vince Váradi egyházmegyetörténete, a Borovszky Samu által szerkesztett megye monográfia stb.). A Trianont követő negyedszázad hozadéka is tekintélyes (Jakó Zsigmond korszakos jelentőségű monográfiája a középkori vármegyéről, Mezősi Károly monográfiája a 17. század végi vármegyéről, Nadányi Zoltán szerkesztésében egy reprezentatív megye-monográfia stb.). 1950 óta a magyarországi Bihar-kutatás évtizedekre szinte teljesen leállt. Amikor Dankó Imre átvette a Déri Múzeum vezetését, látnia kellett, hogy a megye tudományos intézményei nem sok figyelmet fordítanak Biharra. A megyei levéltár és az egyetem történeti tanszékének kutatói inkább a hajdúk és Debrecen kutatásával foglalkoztak, így jelentek meg sorra a hajdúvárosok monográfiái, majd Debrecen monográfiája. Egyedül az egyetemi néprajzi tanszék foglalkozott Bihar-kutatással is (ennek jelentős eredménye Dám Lászlótól A Nagy-Sárrét népi építészete, amelyet Dankó Imre ismertetett is). Nyilvánvaló volt, hogy Bihar kutatását lehet ugyan Debrecenből is szervezni, végezhetik debreceniek is, azonban a kutatás eredményeinek állandóan láthatóvá tételére Biharban kell helyet találni, s ilyen intézmény mi más lehet, mint egy múzeum. S ennek a múzeumnak értelemszerűen Csonka-Bihar központjában, Berettyóújfaluban kell lennie. Dankó Imre a Bihari Múzeum Evkönyve I. kötetében leírta a Bihari Múzeum előzményeit és a létesítésével kapcsolatos legfontosabb tényeket, ezért ezek megismétlésétől eltekintünk, csupán a Bihar-kutatás néhány vonatkozására szeretnénk fölhívni a figyelmet. 1970 tavaszán Biharra (és Békésre) irányította a figyelmet a Sárrét-konferencia, amelynek szervezésében meghatározó szerepet játszott Dankó Imre. A Sárrét-kutatás két szomszédos megye múzeumi munkáinak összehangolását jelentette, amiben meg293