Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

utódai, akiket igen sok háború pusztított, a megyét szolgálták, kiváltképp a váradi vár védelmét, amit igen gyakran ostromoltak, majd visszafoglaltak. Másokat is befogadtak, akik a városukhoz akartak tartozni. Ha valakik a Tiszántúlon elsők között voltak a műveltségben és a gazdagságban, ennek a megyének a magyarjai azok. Nemcsak a gazdagok, de a szegények is munkát adnak a betűknek. Békére törekedve háborút nem csináltak, hacsak nem kényszerültek. A jó gazdálkodást nem nézik kevesebbe, mint a hírnevet. A paráznaság főbenjáró bűn, az asszonyokat bármilyen kis vád fővesztésre vagy elválásra ítéli. A leányok mint másutt, tizenkét évesnél alig nagyobbak, amikor férjhez adják őket. A városiaknak és a parasztoknak az öltözéke ugyanaz, nem nagyon különbözik ettől az sem, amelyet a nemesek viselnek. Leginkább a kék színt kedvelték. Az asszonyok mégis többre becsülik a zöldet, főként a fiatalok, ezeknek az öltözéke legtöbbször zöld. Sarukat, csizmákat viselnek, mint a férfiak; ámbár a nemesek közül sokan nemcsak az öltözéket, hanem a pompát is a germánoktól kölcsönözték. Többnyire barna vöröses színűek, erős testállásúak, vegyesen magasak és közepesek, vidám lelkűek és szorgalmasak. Nincs jobb paraszt mint a magyar. Gazdag falvakban élnek, csinos házakat építenek, eszközeiket a szükséglet szerint díszítik. Legtöbben ökrökkel és marhákkal kereskednek, de nem hanyagolják el a szőlőket és a földeket sem. III. § A szőlőskertek, amint mondják, egy vidéken vannak, magasabb fekvésű földjeikkel elválnak a mezőktől és a hegyektől is, mintegy összekapcsolják azokat. De ahogyan különbözik a földek minősége, úgy mindegyik a megfelelő munkát kívánja. Mégsem különböznek nagyon, sőt a szőlőművelésben mind megegyezik. IV. § A szőlőt oltóágakról ültetik, Sturzreben, amelyeket vagy az anyáról frissen lemetszve tüstént elültetnek, vagy egy kevés ideig földdel lefedve őriznek, nem úgy, ahogyan a pozsonyiaknál szokás, hanem egyszerűen a levegőtől elzárva nem engedik kiszáradni. Mindegyiket sorba ültetik, még pedig a szőlő hosszába húzott vonalba, de míg egyesek összefüggő barázdákat vezetnek a föld elejétől a végéig, egymástól három láb távolságban levő sorokban, mások a vonalat megtartják ugyan, de nem összefüggő barázdákat használnak, hanem abban a rendben, ahogyan a barázdák lettek volna, árkocskákat ásnak, amelyek körülbelül két láb hosszúak és egy láb szélesek, az árkokat hosszúságban két, szélességben három láb választja el egymástól. Az ebben a rendben ültetett szőlővesszőkről azt lehet hinni, hogy összefüggő sorokban helyezték el őket. 23