Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

Az árkoknak és a barázdáknak a mélysége általában ugyanolyan, ritkán haladja meg a két lábat, ezekbe helyezik be az oltóágakat, és a kihányt földdel trágya nélkül fedik be, ámbár vannak, akik trágyát is adnak hozzá, így a váradiak, püspökiek, bihariak, diószegiek és mások, míg az asszony vásáriak megelégednek a kihányt földdel. v.§ Az így elültetett szőlőtöveket, mihelyt megerősödnek, az anyatőről lenyomott vesszőkkel szaporítják, úgy, hogy a venyigéket egyenként az anyatő körül, annak ágyába nyomják be és kötik le, úgy, hogy belőlük csak két rügy maradjon a föld felett. A szaporításnak ezt a módját a magyarok homletásnak nevezik, mivel így a venyigéket teljesen lenyomják, vagy lealacsonyítják. VI. § A szőlőnek nem egy fajtája van, de míg vannak, akik a több és különféle fajtát kedvelik, mások egy fajtával megelégedve dolgoznak a szüret reményében. A szegényebbek a bakator szőlőt szeretik, egy vörös szőlőfajtát, a Columellánál is szereplő helvola-hoz hasonlót, amely nem bíbor színű, de nem is fekete, hanem téglaszínű. Színe alapján valamennyire megegyezik a pozsonyiak vörös színű moschajaval, de ízben nagyon eltér attól, fürtjei nagyobbak, kerek, nem sűrű, hanem inkább ritkábban függő szemekkel, a héja is erősebb és nagyobb szemekre nő meg. Gyümölcsben, fürtben, szemben, termékenységben leginkább a tokaji vöröshöz lehet hasonlítani, bár színben halványabb, emiatt sokan úgy vélik, hogy a szőlőt, amit bakatornak nevezünk, ha a tokaji földbe átültetik, piros rózsaszínűvé változik. Akárhogyan is van, ahogy mondják, bárhol legyen is, kivéve az erősen hideg éghajlatot, bőséges termést hoz, jó ízű bort ad, és édességben felülmúlja a többi fajtát. Ha külön kezelik, aranyhoz hasonló bort ad, ezért fehérrel keverik, hogy szebb színűt kapjanak. Evésre sem jobb nála egy szőlő sem. Az erdeinek nevezett szőlőt mindenki nagyon kedveli, ezt az elnevezését nem azért használják, mert hasonló az erdei gyümölcsökhöz, hanem mert erdők módjára középszerű földeken is bőségesen terem. Bora elég jó, de könnyebb, mint az előzőé, sűrű fürtöket hoz. Gyümölcse fehér, kerek, közepes szemű, sűrű, olyan bő termést hoz, hogy a szegények számára nem lehet ennél hasznosabbat találni. A semproniai fehértől alig különbözik, termékenységben egyenlő és színben hasonló, de fürtjei nagyobbak és sűrűbbek és evésre is alkalmasabb. A harmadik szőlőfajta, amit a magyarok Borosfejémek hívnak, fehér és bortermő, eléggé nedvdús szemű, bővebben terem ugyan, mint a hasonló tokaji fehér, de keményebb héjú és savanyú ízű, evésre alkalmas. Következik afarok szőlő, a magyarok Juhfarknak nevezik, mivel juhfarokhoz 24