Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

Az említetteken túlmenően az épületeknek bizonyos fedett munkateret is biztosítaniuk kellett. Amennyire sokágú és igen összetett, változatos a paraszti munka, ugyanennyire differenciált a szervesen hozzátartozó épületegyüttes.

4

9 Állattartó épületek A ház körül tartott igás-, fejős- és hátasállatok számára emelt ólak és istállók építése igen nagy történeti múltra tekint vissza. Az Alföldön az istálló, ól a legtöbbször önálló, a lakóháztól vagy más épületektől alaprajzilag és szerkezetileg is független építmény. Az alföldi istállók jellegzetes vonása, hogy egykor tűzhellyel is rendelkeztek. Falazatuk anyaga a helyi építészeti gyakorlatnak megfelelően igen változatos. A XIX. század első feléből származó istállók között még gyakoriak voltak a sövény-, illetve ritkábban nádfallal készültek, míg a század második felétől már többnyire vert- és vályogfallal épültek. A paraszti gazdaságban végbement szerkezeti változások térhódításával párhuzamosan ezek az archaikus építmények is fokozatosan kiszorultak a használatból, átadva helyüket az építészeti szempontból is fejlettebb, tűzhellyel már nem, de minden esetben padlással is rendelkező istállóknak. Az újabb istállók elterjedését nagymértékben elősegítették a már említett hatósági előírások is. A sertés- és baromfitartás építményei a belterjes gazdálkodás térhódításával jelentek meg a parasztság portáin, s számottevő elterjedésük a XIX. században indult meg. Vidékünkön általánosan elterjedtek voltak a kör alaprajzú sertés- és baromfiólak. Építőanyaguk többnyire nád, vessző, kóró és vályog. A kerekólakat baromfi- és sertéstartásra egyaránt használják, sőt igen gyakori, hogy egy-egy ól kettős funkciót is betölt. Ilyenkor az épületet kétszintesre készítik, alsó része disznóól, felső része tyúkól. A századforduló évtizedeiben még előfordultak veremólak is, ezekből ma már egyet sem találunk Pocsajban. A telkek „kiemelkedő" építménye a magas oszlopokra állított galambdúc. A rendszerint fából, deszkából készült többszintes, zsindellyel vagy cseréppel fedett építmények homlokzatát két oldalról a röplyukak jellegzetes sora tagolja. Az Alföldön sokfelé, így a Sárréten vagy a Dél-Tiszántúlon sövényből is fonták őket, községünkben ennek már nincs nyoma. A kisebb dúcokat egy oszlopra, a nagyobbakat kettőre állították. 4

9 BARABÁS J. 1997. 194-195. 233