Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

hármas ablaknak. Napjainkban látunk ugyan olyan példát, hogy az egy hármas ablakot két keresztosztású hosszú ablakra cserélik „vissza", de csak elvétve. Napjaink divatja, az osztatlan táblaüveg-betétes ablakok is elérték községünket. Amellett, hogy az új épületekbe ezeket építik be, nem egy régi parasztházon is ilyenre cserélik az elöregedett ablakokat. Ezek kis méretű ablaknyílások, így indokoltnak tartják, hogy ily módon „világosítsanak" a házbelsön. A lakóház tagolása, alaprajza A ház alaprajza sokat elárul a házfejlődés időbeli és helyi állapotáról, a lakáshasználatról, a házban folyó életről, a család összetételéről, gazdasági-társadalmi helyzetéről stb. Alakulását a lakók igényei, anyagi lehetőségei, az építőismeretek szintje mellett a helyi hagyományok és adottságok határozzák meg, különösen azok, amelyek a tüzelőberendezés-füstelvezetés, az építőanyagok, a falszerkezetek és részben a tetőszerkezetek terén mutatkoznak. Közülük is főként a tüzelőszerkezetek, az alaprajz és a falszerkezetek állandó kölcsönhatása dominál. A valóságban ezek az együttható tényezők elválaszthatatlanok.

4

3 Alaprajzi típusok A XIX. században kialakult, háromhelyiséges parasztház a Kárpát-medence szinte minden táján általános. Helyiségei soros elrendezésűek, azaz egymás után következnek. A kisebb számú szabálytalan, halmazos településektől eltekintve a ház rövid véggel fordul az utca felé, bejáratai a hosszú udvari homlokzatról nyílnak. Az utca felőli helyiség rendszerint szoba, a második helyiség konyha vagy pitvar. A szoba jelentőségére és részben eredetére utal az a tény, hogy ház a neve. A föld-, sár-, nád- vagy fonott falú épületek szobáinak alapterülete legtöbb helyen húsz négyzetméteres átlag körül mozog. A második helyiség, a konyha, pitvar, pitar méretei nagyobb változatosságot mutatnak. Eltéréseit elsősorban a tüzelőrendszer típusa, illetve a házfejlődés tradíciói határozzák meg. Az alföldi tájakon, ahol a kémény - mégpedig a szabadkémény korán meghonosodott, a pitvar viszonylag keskeny, a három métert ritkán haladja meg, többnyire el sem éri. Az egyszerű soros alaprajzú házban a harmadik helyiség rendszerint kamra (vagy szoba). A kamrák elsődlegesen tárolásra szolgálnak, mégis mind rendeltetésüket, mind elhelyezésüket tekintve igen sokfélék. Bejáratuk nyílhatott a pitvarból és/vagy a tornácról. 4

3 ZENTAI T. 1997. 139. 229