Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

a gépi cséplés, így a töretlen szárú, zsúpnak való szalma sem állott már a korábbi mértékben rendelkezésre. Tűzveszélyessége miatt a zsindely is háttérbe szorult, és Trianon után a zsindelyfaragó központok is a politikai határokon kívül kerültek, s ugyanezen okokból a vízen történő kereskedelem útvonalai is lezárultak, így az itt addig sem kimondottan használatos zsindely könnyen a feledés homályába merült. Tűzbiztonsága miatt korábban is szorgalmazták a cserép alkalmazását, de parasztság nagy hányada jobb hőszigetelő képessége és olcsósága miatt kitartott a nád mellett. A cseréptető télen hideg, befúj alá a hó, nyáron pedig olyan hőség van alatta, hogy a padlás alkalmatlanná válik füstölt hús, szalonna és bizonyos termények tárolására.

39 A természeti környezet átalakulásán túl kedvezett a cserép elterjedésének az is, hogy a XIX. század végén a hazai építőanyag-ipar is áttért a nagyüzemi gyártásra, sorra alakultak a cserépégető gyárak, üzemek, melyek már tartós, nagy tömegű, s ezért a korábbinál jóval olcsóbb cserepet kínáltak. Míg a XIX. század végén, s XX. század elején elsősorban a sima, lekerekített végű, ún. hódfarkú égetett cserepet használták, addig a XX. század közepétől a hornyolt cserép kezdett elterjedni. Minden cserépgyár sajátos színezésű, formájú és nagyságú cserepet fejlesztett ki, melyek nagyobb körzetekben jellegzetessé váltak. A cseréptető elkészítése is a tetőlécezéssel kezdődött. Ezután az ún. cserepezők, a cseréptető-készítés specialistái, alulról felfelé haladva, a cserepek felső szélén kiképzett akasztók segítségével rakták fel a tetőt úgy, hogy alsó végükkel mindig egy kicsit takarják az alattuk lévőt. A hódfarkú cserepet két rétegben kellett rakni, mert hosszanti oldalai mentén hiányzott a vízszigetelést biztosító horony. A deszka- vagy egyéb zártoromzatos épületeken a tetőéleket általában szegélydeszkával fedték, míg a macskalépcsős vagy barokkos, kiemelkedő oromfalak oldalánál záródó tető szélét legáltalánosabban malterral toldották hozzá. A gerincet külön erre a célra gyártott cseréppel, az ún. kapás cseréppel zárták le, s a szél és víz elleni védelem miatt leszögelték vagy ledrótozták, sőt még le is cementezték. A cseréptető a századfordulón még nem volt meghatározó a magyar nyelvterület egészén, noha már általánosan ismert volt. A hagyományos, illetve a természetes alapanyagokból készült tetőfedő anyagok felváltása tehát egy hosszabb folyamat eredménye, mely jelenleg is tart.

4

0 Ez a fejlődés nem mindig követi a jó ízlés vonalát. Ahogy a házfalak festésénél, úgy az új ipari technológiák révén a különféle tetőfedő anyagok, így a cserép is változatos színezést kaphat. Sajnos ez vidékünket és Pocsajt sem kerülte ki, így itt is megjelent az első kék színű cseréptető. 39 VARGA Gy. 1979. 200. 40 CSERI M. 1997. 137-138. 225