Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe
A 30-as években több korábban egyszerű háromszög tűzfalat átalakítottak erre a lekerekített formára. A több töréssel hajló fal felső felületét horganyzott lemezborítással vagy cementes malterral védték az időjárás kártékony hatásaival szemben. 3 5 A barokkos oromzat a környék falvaihoz (Szentpéter szeg, Bedő, Kismarja, Hajdúbagos stb.) képest Pocsajban csak kis számban található meg. Gyönyörű példája állt azonban a Nagy utca közepén. Egymással szemközt állott az egykori hússzék és a hentes lakóháza, mindkettő barokkos oromzatkiképzéssel, vízvetős húzott párkánnyal, és teljes homlokzatfelületükön a klasszicizáló barokk épületeket követő vakolatdíszítéssel, pilaszter- és párkányzatimitációkkal. A lakóházat azóta lebontották, az egykori üzlet homlokzatát síkvakolatúra váltották, a barokkos oromfalat pedig leverték. Helyére egyszerű háromszög-oromzat került, melyen már túlnyúlik a tető síkja. A cserepezést szélfogó deszkával zárták le, az oromfalat pedig deszkalambériával borították. Bár ez csak egy eset a sok közül, mégis fontos ilyen részletességgel leírnunk, hiszen egyre több ilyen torzítás tapasztalható a XIX. század óta jellegzetesnek mondható épületeinken, részben egykori népi demokráciánk ízlésformáló, mindent leegyszerűsítő, uniformizáló ideológiájának következtében, részben pedig - talán még az eddigieknél is intenzívebb módon - napjaink újító, egyre gyorsabban újítani szándékozó, divatkövető, idegen, illetve egyszerűbb elemeket meghonosító törekvései következtében. A tégla tűzfal felületét általában nem díszítették. Altalános volt a malteros vagy kőporos vakolat, valamint a szellőzőlyukak körül kiképzett változatos vakolatdíszítés. Emellett elvétve az egykori Oláh (ma Árpád) utca néhány görög katolikus román nagy gazdájának házoromzatán láthatunk malterból kiképzett keresztet. A kontyolt vagy kontyos tető négy ferde tetősíkkal lezárt tetőforma, mely a XIX. század végéig itt és az Alföld teljes peremvidékén is domináns forma volt, és ma is igen gyakori. Alkalmazása a keleti országrész más vidékein valószínűleg összefüggött a taposott szalmatető alkalmazásával, de a náddal héjazott tetők esetében is igen elterjedt volt, ahogyan arról Zoltai Lajos 1918-ban készült pocsaji utcaképet ábrázoló rajza is hűen tanúskodik. A Bihari-síkság egészén és a szomszédos területeken ennek a formának csapott elejű/vígű tető volt az elnevezése. Néhány szép, arányos példája még ma is megtalálható. Itt is, mint az Alföld nagy részén kanfaros tető a neve. Ennek csonkakonty alatti, szintén csonka háromszög oromzatát leginkább valamilyen paticstechnikával készítették. Pocsajban ez őrizte meg legtovább a nádpatics falféleséget, később készült sövénytechnikával, vagy éppen kóróvázzal. Községünkben a régi típusú nádfedeles lakóházak tetőzete esetében a két kontyos változat ötvözete maradt meg a legtovább, ami szintén nem idegen a környező falvak gyakorlatától. A fehérre meszelt kis felület 3 5 VARGA Gy. 1979. 211. 221
