Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

évtized, sőt évszázad alatt kialakult folyamatát nem tudták egyik napról a másikra megváltoztatni. A téglaépítkezés elterjedése is igen lassú folyamat volt. Noha a Zichy-uradalom rendelkezett saját téglaégetővel, az ott előállított építőanyagot elsősorban az uradalom építkezései számára készítették. Természetesen árusították is az uradalmi égetőben készült téglát, de a legmódosabb gazdákon kívül nem sokan engedhették meg maguknak ezt a viszonylag drága építőanyagot, kiváltképp, hogy a helyben kivetett vályog is elég szilárd, stabil és kedvező tulajdonságú fal építésére volt alkalmas. A pocsaji téglafelhasználás taglalásánál figyelembe kell vennünk még egy körülményt, mégpedig azt, hogy a Nagyléta felé vezető út menti vályoggödörnél a vályogvető cigányok a kivetett, tisztán hagyott agyagtéglákat már a XX. század legeleje óta kiégették. Ezt kezdetben a közelben - többnyire illegálisan, majd részes munkával - kitermelt gömbfával és gallyával végezték, majd ennek fogytával „dudakóróval" (napraforgó kóróval), illetve szalmával.

2

6 Ez a „cigánytégla" viszonylag hosszú ideig jelen volt a pocsaji építési gyakorlatban, hiszen olcsóbban hozzájutottak, mint a professzionális téglaégetők keze alól ideszállított és árusított téglához. A század házainak mai bontása közben előkerülő téglák között könnyen meg tudjuk különböztetni e cigánytéglákat, hiszen az égetési eljárás tökéletlensége miatt nem is maradtak meg olyan állagban, mint a nagy égetőkben készült társaik, illetve közepük sötétebb színű és lazább, mint a külső felületük. A téglafal - és idővel a vályogfal - felrakása már szakképzett kőműves technikát igényelt. Kezdetben téglafalak kötőanyagául is használták a vályognál már említett homokos agyagsarat, később, amikor a Mózer-telepen megjelentek a jól kötő habarcs alapanyagai, gyorsan kiszorította elődjét olyannyira, hogy az 1940-es évek végétől egyre inkább az újonnan épülő vályogfalakat is ezzel építették. (3. kép) A község homokban sem szűkölködött, ugyanis a fentiekben már többször említett vályoggödör mellett továbbhaladva az út ráfut egy hirtelen emelkedő, igen nagy kiterjedésű, lösztakarós hordalékkúpra, amely egészen a 60-as évekig homokbányaként szolgált a falu lakossága számára. Ma szigorúan védett természetvédelmi terület, a homok kitermelése komoly szankciókat von maga után, ennek ellenére kisebb munkákhoz, vakolásokhoz javításokhoz rendszeresen hordanak innen homokot a helybeliek. Bár a tégla megjelenése és terjedése új fejezetet jelentett az építőanyagok történetében, a XX. század további, korábban soha nem tapasztalt és nem is várt ütemű újítást és átalakulást hozott az építőanyagok fejlődésében, a választék bővülésében. A 60-as évek közepén indult el az a folyamat, melynek során a helyben is fellelhető 2

6 M. SIPOS E. 1963. 241. 212