Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe
és előállítható építőanyagok helyét átvették a szakosodott építőipar termékei. Ezt a puszta technológiai változásokon túl jóval gyökeresebb, a jelen- és az utókor életét, építési szokásait, lehetőségeit alapjaiban befolyásoló váltásként kell értékelnünk, hiszen - szinte a tetőfa kivételével teljes egészében - kezdtek kikopni a falu építkezési gyakorlatából azok az agyagok, amelyek az ember közvetlen környezetéből származtak, így természetük mellett a kötődés végett is erős kapcsot jelentettek ember és lakhelye között. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az anyaghasználat - akárcsak a településkép - nem a helyi igények és lehetőségek, valamint hagyományok szerint alakult, mint korábban, hanem egy ideológiai váltás nyomán kívülről, pontosabban felülről szabályozott és irányított módon, ritmusban és rendszerben telepedett rá az addigi szokásrendre. Megfigyelhetjük az építészeti hagyományok alakulásának korábbi folyamatában, hogy egy bizonyos új eljárás, építőanyag vagy építési mód elterjedését mindig megelőzte egy általános gazdálkodás-, majd egész életmódbeli váltás, újítás. Az így felállt rendszer tökéletes harmóniát mutatott, szemben a falutól és embertől is idegen újításokkal. Míg a nagy téglagyárak által előállított különböző méretű és formájú téglák akár a korábban a helyi téglaégetőkben előállított építőanyag fejlettebb, jobb minőségű változataként is tekinthetők, addig a 70-es évek végének hozadéka, a szilikáttégla egyik vidék, így községünk sajátjai közé sem illik. Már a nagyüzemi előállítású, különböző adalékanyagokkal készült, „anyagtakarékosságra" törekvő agyagtégla sem mutatta pontosan azokat a kedvező, leginkább a ház klímájára ható jó tulajdonságokat, mint a helyi változatok, de a szilikát kimondottan az ellenkező „élettani" hatásokat mutatja. Laza szerkezete, szinte szellős állaga miatt hő- és nedvességszigetelő képessége nagyon gyenge. 2 7 A szilikátfalú házak tipikus példái a „télen hideg, nyáron meleg" jelzővel illetett épületeknek. Kimondottan nagy mérete miatt viszonylag gyorsan felépíthető belőle a fal, de ahhoz, hogy egy élhetőbb klímájú lakást lehessen kialakítani a falakon belül, még kiegészítő szigetelésekre is szükség van. Vízzáró képességbeli gyengeségeit a gyári téglának is felróják a helyi kőművesek, azzal magyarázva azt, hogy míg az egyenként kivetett téglák a rámába belepréselve tömörebbekké, felületük pedig sűrűbbé, zártabbá vált, addig a szalagon gyártott, hosszú csíkokból felszelt téglák - két legnagyobb - vágási felülete nem lesz kellőképpen tömör, így ott könnyebben felveszik a vizet. Ez a tulajdonság a szilikáttégla egész felületére fokozottan igaz. 2 7 Az egyik legáltalánosabb mutatója a szilikátházak gyors vizesedésének a fürdőszobák külső falfelületének vakolatfoltja, amit a tégla- vagy esetleg vályogfalaknál az azon keresztül befelé haladó vízvezeték esetleges szivárgása idéz csak elő, a szilikát esetében viszont már a fürdőszobákban mindennapos vízgőz távozása is kiválthat. 213
