Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Kolozsvári István: Egy bihari falu építészeti hagyományainak átalakulása a XX. században - Pocsaj népi építészete és változó faluképe

Tanulmányunkban Pocsajnak, a földrajzi és etnográfiai egységén, a Biharisíkságon belül jellegzetesnek, sőt reprezentánsnak tekinthető falunak a paraszti építészeti hagyományait és azok XX. századi átalakulását kívánjuk bemutatni. Népi építészetének, tehát a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig tartó építkezési szokásainak bemutatásán túl igyekszem felvázolni azokat a folyamatokat, melyeknek köszönhetően napjainkban már nem beszélhetünk népi építészetről, hagyományos építészetről. Ennek megfelelően azokat az anyagokat, szerkezeteket, formákat és eljárásokat is felvázolom, amelyek kiesnek a lineáris hagyományozódás folyamatából, új szempontokat és új távlatokat jelentenek építő/építtető és épület szempontjából egyaránt. Példaként tartom szem előtt, és igyekszem igazodni azokhoz a munkákhoz, amelyek korábban e felfogás jegyében készültek, azokat, melyek e szűkebb s tágabb vidék bemutatását végzik el, s azokat, melyek egy része vagy egésze Pocsajra vonatkozóan már feltárt bizonyos részleteket. Elsődlegesen kiemelem e szerzők közül a Bihari-síkság, a szomszédos Kismarja község szülöttét, Varga Gyulái, aki 1979-ben elkészítette a tájegység népi építészeti monográfiáját. Részben ebbe, részben ezen túl, az egész magyarság építészeti struktúrájába beleillesztve igyekszem bemutatni Pocsajt, mintegy esettanulmányként, próbálva olyan általános jelenségeket is megragadni és megmutatni, melyek a XX. század hozományaiként tágabb viszonylatban is megfigyelhetőek. Röviden magyarázatot szeretnék kapni és adni arra, hogy beszélhetünk-e ma még ha beszélhetünk, meddig, ha pedig nem, akkor mióta nem - Pocsaj népi építészetéről, a Bihari-síkság népi építészetéről, egyáltalán népi építészetről. Az építkezést meghatározó földrajzi, gazdasági és társadalmi tényezők Ahhoz, hogy egy falu, egy mezőváros vagy egy vidék településéről, népi építészetéről, sőt egész hagyományos anyagi kultúrájáról részletekbe menően szólni tudjunk, a történeti távlatokon túl az azokat részben előidéző valamennyi tényezőt figyelembe kell vennünk. Elsősorban ezek közül is a természetföldrajzi, gazdaságigazdálkodási és társadalmi adottságokat és berendezkedést. Csak így tárulhat komplexen a szemünk elé az adott egység anyagi kultúrája, és az egész részeként többek között népi építészete is. Ha csak a bihari területek településeiről készült monográfiákat tekintjük végig, e szemlélet alkalmazásában valamennyi követendő példaként állhat előttünk.

4 4 Lásd: 3. lábjegyzet. 199