Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon
szereket. Ezeket a bordói lével nem vegyítik. Többen az utolsó két permetezést a hagyományos módon, maguk által készített bordói lével végzik, azért mert ezt nem mossa le olyan könnyen az eső, másrészt a mész miatt jobban tapad a levélhez. A jó szőlősgazda 3-4 évenként megtrágyázta szőlőjét. Csak istállótrágyát használtak. Télén szekérrel kihordták a szőlősor végébe, ott halomba rakták, majd saroglyával a szőlősorokba hordták és szétterítették. A téli időt azért tartották jónak a trágyázásra, mert így a hólével a trágya leve is belefolyt a földbe. A saroglyát házilag készítették. Két hosszú rúdra, középen egy méter szélességben deszkákat szegeztek úgy, hogy a rudakat mindkét végén egy-egy ember meg tudja fogni. Ujabban már nemcsak szerves trágyát, hanem műtrágyát is használnak. Az istállótrágyát nem kézi erővel, saroglyával hordják, a szőlősorokba, hanem az 1970es években a kovácsok által erre a célra készített kb. 2 méter hosszú, egy méter szélességű „vasdobozban". Ennek kereke nincs, de a havas, fagyott földön jól csúszik. Csatlakozik hozzá egy hámfa, amelyre a befogott ló istrángját hurkolják, és felhúzatják a szőlősorok közé. Ott kiborítják és a sorok közé vasvillával szétterítik. A szőlő nyitása előtt kálisóval, bevágás előtt pedig pétisóval szórják meg a sorok földjét. Ha hozzáértéssel, gondosan végezték a szőlőbeli munkákat és az időjárás is kedvezett, a jól megtrágyázott szőlő bő termést hozott. Az időjárás azonban nem volt mindig kegyes. Almosdon a református templomban minden év augusztus hónap közepe táján könyörgést tartottak a jégeső és az elemi csapások ellen, mert általában ebben az időben következett be a jégverés. 1948-ban és az 1950-es évek elején augusztus 20-án a teljes szőlőtermést elpusztította a jég. „Az idesapámtul hallottam még kölyök koromba, hogy mikor nagy idő jött fel, hát filtettlk a termíst és harangoztak, hogy az a sűrű felhő elvonuljon. Harang az a szőlőbe nem vót, csak a faluba, ott harangoztak. Amikor meg az idő elvonult, a következő vasárnap a templomba a pap, meg mindenki, aki ott vót, hát imádkozott, hogy az elemi károktul megszabadultunk. " 2 4 Ha időnként feltornyosult is a munka szőlőben, a vasárnapot megtartották. A határban nem dolgoztak, de nem is volt szabad. Ünneprontásnak számított, ha valaki ekkor kapált, kötözött vagy bánni hasonlót csinált. Reggel megetették a jószágot, utána templomba mentenk, délután pihentek. „Dógozni nem vót szabad se vasárnap, se ünnepnap, mert aki dógozott, azt a kerülő bejelentette a hegybírónak, a meg a hegy 2 4 1988-ban, az akkor 82 eves Bihari József egykori szőlősgazda vallomását lejegyezte: Lengyel Sándorné. - Déri Múzeum Néprajzi Adattára. Leltári száma: DMNA 2288/88. Bihar József édesapjának nagyon híres szőlőgazdasága volt Almosdon, melyet ő örökölt. Később eladta, és a Nagyludasi kertben telepített 4 kat. hold-at. Miután gyermeke nem volt, aki segíthetett volna a művelésében, idős korában leadta a tsz-nek. 175
