Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Vajda Mária: A szőlőművelés szokáshagyományai Almosdon
elnökinek, osztán mikor kerülőválasztáskor a legtöbben vótunk, ott mindenki füle hallatára felolvasták, megszigyenítettík. Pínzt nem kellett fizetni, élig büntetis vót ez így is. " 2 S Kisebb parcella esetén a munkaerő kitelt a családból. A nehezebb munkákat a család férfi tagjai végezték. A nők és a gyerekek kötözés, kacsolás, szüret idején dolgoztak többnyire a szőlőben. A munkák zömét kisebb szőlőskertekben, többnyire a mezei munkában kevésbé lekötött öregek végezték. A kora reggeli órákban csoportosan ballagtak a legutóbbi időkben is a szőlőskertek felé. A szőlőben, ha már két-három ember együtt dolgozott, munkájukat összehangolták. Lehetőleg egymás mellett, egymás után haladtak, de igyekeztek, hogy le ne maradjanak, mert a lemaradót kicsúfolták: ,,Na tán visszafordultál, te vagy elöl, ha megfordulunk. ", „ Itt a vége, igyekezz! ", ,, Felült Laci a válladra! ", „ Nehéz Lacit cipelni! " . Ha többen dolgoztak együtt, mint szőlőkötözéskor, szüreteléskor, akkor dalolgattak is. Ebéd idején a szőlőbeli szomszédok is rendszerint összejöttek. Tavasszal, nyáron gyakran főztek bográcsban, és ha a szomszédjuk éppen nem főzött, megkínálták egyegy tányér lebbenccsel, slambuccal. Gyakran szalonnát sütöttek, ilyenkor a szomszédok hoztak magukkal egy-két darab fát, a sütni való szalonnát és kenyeret, elbeszélgettek, jobban esett az ennivaló is. Napszámosokat csak ritkán, a nehezebb munkákra vettek fel, s azok, akiknek nagyobb szőlőterületük volt. A napszámosok a nap leszálltakor mindig elhagyták a szőlőskertet. Megkapták a bérüket egy-két pohár bor kíséretében, és hazamentek. Nem volt szokás, hogy a napszámosok a szőlőben maradjanak éjszakára. Amikor azonban Almosdról a kb. 10 kilométerre levő Kágyi hegyre mentek napszámba, akkor hetekig távol voltak. Ilyenkor egész hétre való élelmet vittek magukkal. A Szilágyi, Gombos, Krasznai családokat említették, hogy dolgozni jártak a Kágyi hegyre. A román határ túloldalán lévő településre az erdélyi bevonulás utáni néhány esztendőben jártak át. Szüretkor volt igazán népes a szőlőskert. Ehhez segítséget is hívtak, hogy gyorsan elvégezzék a munkát. A leszüretelt szőlőt ott helyben darálták, préselték, volt, aki hazahozta a faluba és itthon dolgozta fel. A pajtában is csak ősszel, a szüret táján tartózkodtak folyamatosan. Ilyenkor a család valamelyik idősebb férfi tagja kiköltözött a pajtába és ott töltötte az éjszakát. 2 5 Nagy Balázs szőlősgazda visszaemlékezése szerint. 1988-ban, az akkor 81 éves, egy kat. hold 2 vékás szőlőjét, az álmosdi Bocskai-kertben még maga művelő, permetező Nagy Balázs álmosdi szőlősgazda vallomását lejegyezte: Lengyel Sándorné. - Déri Múzeum Néprajzi Adattára. Leltári száma: DMNA 2288/88. 32. 176
