Kállai Irén – Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 12-14. (Berettyóújfalu, 2009)

FORRÁSKÖZLÉS - QUELLENNACHWEIS - Bél Mátyás: Bihar vármegye leírása (fordította: R Szalay Emőke jegyzetekkel ellátta Csorba Csaba)

Lássuk, melyek a főbb értékei a bihari kéziratnak: Régészeti szempontból érdekesek a puszta falvakra, azok helyének látható nyomaira vonatkozó megállapítások. A várak XVIII. század eleji állapotáról is értesülünk a műből (Várad, Szentjobb, Székelyhíd, Adony, Pocsaj, Körösszeg, Sólyomkő, Papmező és Fenes váráról). Különösen részletesen foglalkozik a megye mezőgazdaságával Bél Mátyás. Az egyes vidékek fő terményeinek leírása mellett a gazdálkodás módját is gondosan bemutatja. Főleg a szőlőművelést (oltás, metszés, nyitás, borfajták stb.), a dohánytermesztést, ami elsősorban néprajzosok és gazdaságtörténészek számára hasznosítható. A még kéziratos fordítás szőlőmüvelésre vonatkozó részét máris jól fölhasználhatta az érmelléki szőlőtermesztést bemutató kismonográfiájában Varga Gyula. A városok közül érdekes képet fest Debrecenről és Nagyváradról, a Várad melletti fürdőkről (a XVIII. század eleji magyar fürdőkultúra igen fontos dokumentuma is ezáltal a kézirat); a váradi fürdők ma is igen népszerűek, nemzetközileg is, nemcsak országos viszonylatban. A nemzetiségek közül különösen részletesen foglalkozik a mű a románsággal, érzékletesen mutatva be megdöbbentő nyomorukat, elmaradottságukat, sanyarú körülményeiket. Ehhez képest a magyarokról adott kép viszonylag sablonos és rövid. Az egyes népek bemutatását értékelve feltétlenül szükséges azt megjegyezni, hogy Bél Mátyás nemzetiségi vonatkozásban elfogulatlan volt. A XVIII. század első harmadában, amikor a Magyarország leírása készült, a nemzetiségi ellentétek a Kárpátmedencében még korántsem voltak hangsúlyosak. Bél Mátyás leírásai - mint a kéziratban többször történik utalás erre - személyes élményeken alapultak, és megfelelnek a valóságnak. A szüretre, a bányászatra és a mezőgazdaságra vonatkozó megjegyzésekből következtethetőleg - valamennyinél az 1726. évet említi különböző eseményekkel kapcsolatban a kézirat - arra következtethetünk, hogy ezen évben, az év második felében járhatott Biharban, és akkor készített jegyzeteiből az 1720/30-as években szövegezhette Bihart bemutató művét. A kéziratban persze találunk pontatlanságokat is. Ma már olykor megmosolyogtatók a naiv névetimológiák, egészében azonban igen nagy értékű történeti forrás Bihar megye leírása. Csak azt sajnálhatjuk, hogy a többi megye anyagához képest a kézirat viszonylag szűkszavú, és kissé aránytalan. A szőlőművelés leírása, a románok, továbbá Debrecen és Várad, valamint a fürdők bemutatása, a váradi püspökök felsorolása, az 1552. évi adóösszeírás közlése mellett egyébre, a viszonylag kis terjedelmet figyelembe véve, alig maradt hely. így a települések jelentős részét a kézirat nem is említi (erre többször olvashatunk benne utalást is), sok falunak a nevén és földrajzi fekvésén kívül 9