Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Bocsi Zsófia: Mezőpeterd helye a középkori Bihar megyében

helyként szerepel Boles, sőt, az egyik évben két falurészét is külön felsorolják, melyek a nemzetségen belül lezajlott cserék folytán birtokos családjaikról kapták a Barsa nembeli Apa után Apa-Bolcsa, illetve a Hontpázmány nembeli Ders után Ders-Bolcsa nevüket. A két falunak (vagy inkább csak falurésznek) azonban ekkor még biztosan csak egy temploma volt. A helyzet akkor kezdett bonyolódni, amikor a két család valamikor 1297 körül házasság útján rokoni kapcsolatba került, és megindult az egymáshoz egyébként is közel eső falvaknak - Bolcshidának, a valószínűleg a Berettyó túlsó partján fekvő Kétbolcsnak, illetve Szentmártonnak - a feldarabolása, zálogba adása, hozományba adása, és így tovább.

8

1 A két Bölcs szerepel a pápai tizedjegyzékekben is,

8

2 illetve különböző oklevelekben különféle neveken, így Dersbolcsaként, Apabolcsaként, Sárosbolcshidaként. A határjárás idejében változatlanul a Hontpázmány, illetve a Barsa nemből leszármazott családok kezén találjuk.

8

3 A mára Berettyóújfaluval összenőtt, annak déli részét képező Szentmárton a középkorban hol külön falu volt, hol a vele határos Bolcsnak a részét képezte, szorosan összefonódva annak a történetével. A Váradi Regestrumban említik először 1213-ban,

8

4 tehát a tatárjárás előtt alapított falvak közé tartozik. Egy 1321-ben Bölcsért induló, Módy György által részletesen tárgyalt pereskedés során a Hontpázmány nem családjai osztozkodnak felette, ugyanis nem tudják, hogy a vele szomszédos Bolcshidától határral van-e elválasztva, vagy annak részét képezi-e?

8:

i Valószínűleg az utóbbi lehetett a valóság, mivel rá két évre már az oklevélben pusztabirtokként feltüntetett Szentmárton elválasztásáért pereskednek, illetve halasztanak pert. Módy György szerint - hihetően - ez azért történhetett meg, mert a kérdéses időpontig Boles volt a Hontpázmányoknak a közös őstől örökölt birtokadománya, amin valamikor a 11-12. század folyamán kialakult Szentmárton, önálló templommal, de a tatárjárás okozta pusztulása során csak lassan és nehezen népesedett be újra, amikor is területét újból Bölcshöz számolták, azaz a két falu külső határát korábban nem választották el egyértelműen.

8

6 Szentmárton egyébként ekkor (az 1320-as években) 90 fős falu lehetett, míg Boles 110 lelket számolhatott.

8

7 A per után valószínűleg önállósult település szerepel az 1334-1337 között beszedett pápai tizedjegyzékekben is,

8

8 1388-ban pedig a Panaszi Pázmányok kezén találjuk.

8

9 A Peterdifertő névvel illetett mocsár esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bár az elnevezés csak ebben az oklevélben fordul elő a középkor folyamán, 81 DL 38126 - 1274.; JAKUBOVICH 1926. 223., 298-299., 358.; MÓDY 1981. 87., 90-92. 82 MON. VAT. 1/1. 42, 56, 73, 79, 86. MÓDY 1997-1998. 226. 83 A különböző elnevezések rendbetételére szintén a Bölcs középkori történetével részletesen foglalkozó Módy György vállalkozott, a részleteket és az oklevelek jelzeteit Id. ott. MÓDY 1981. 107.; MÓDY 1997-1998. 235. 84 KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903. 163. (262§); MÓDY 1995-1996. 169., 176. 85 DL 38141 - 1321. február9.; MÓDY 1981. 92.; MÓDY 2000. 47., 53. 86 DL 37180- 1323. szeptember 5.; DL 38144- 1323. október 24.; MÓDY 1981. 92. 87 MÓDY 1981. 94. 88 MON. VAT. 1/1. 65., 71., 79., 86.; GYÖRFFY I. (1963) 669. 89 JAKÓ 1940. 351-352.; MÓDY 1981. 107. 46