Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
RÉGÉSZET - ARCHÄOLOGIE - Bocsi Zsófia: Mezőpeterd helye a középkori Bihar megyében
MEZÖPETERD AZ ÍRÁSOS FORRÁSOKBAN Mezöpeterdről az eddig napvilágra került adatok alapján a szakirodalom azt tudta, hogy a falu a 13. században már biztosan létezett, hiszen azt elsőként az 1291 és 1294 között a váradi püspökség területéről beszedett tized jegyzékében említik. Itt villa Peturd-ként szerepel a vele szomszédos Bölcs és Szomajom mellett, azokkal egy oszlopban felsorakoztatva. 6 A feljegyzés évszám nélküli, de azt megtudjuk belőle, hogy 10 kepe gabonadézsmával tartoztak a falu lakosai a váradi püspöknek. Módy György a tatárjárás előtt keletkezett falvak közé sorolja Peterdet, 7 Jakó Zsigmond pedig a forrásokban való 13. század végi feltűnéséből arra következtet, hogy „legalább másfélszázaddal korábban keletkezhetett". 8 Erre a feltételezésre egyelőre nincsen bizonyíték, illetve nem volt: a megoldáshoz egyfelől a jelen cikkben tárgyalt határjáró oklevél, másfelől a Mezőpeterd határában végzett régészeti feltárás eredményei vihetnek közelebb. A falu történetének ebből a korai szakaszából csak annyi biztos tudásunk van, hogy a Váradi káptalan színe előtt 1208 és 1235 között tárgyalt különböző peres ügyekről felvett jegyzőkönyvben, az ún. Váradi Regestrumban nem szerepel, noha a környék számos települését itt említik először írásban. 9 Ez adódhat abból a tényből, hogy a falu még tényleg nem létezett az 1210-es, 1220-as években, de az is előfordulhat, hogy Peterd olyan kicsi település volt, hogy lakosai közül nem került ki bíró az említett tüzesvaspróbák elvégzésének tanúsítására. Egy további lehetőség szerint pedig lakói annyira jól viselték magukat azokban az időkben, hogy a faluban nem történt semmi olyan jogsértő esemény, ami miatt az említett jegyzőkönyvbe bekerülhetett volna a település neve - akár csak említés szintjén is. Itt kell megjegyeznem, hogy ugyanez a problémakör felmerül a településre vonatkozó többi írásos forrás tekintetében is. Tudvalevő, hogy a középkorban csak akkor foglalták oklevélbe egy-egy település nevét, ha azzal valami említésre méltó dolog, egy jeles esemény, vagy valamiféle jogügylet történt: megalapították, templomát felszentelték, felégették, eladományozták, zálogba adták, felosztották, vásártartási jogot kapott, hatalmaskodtak a falubeliek - vagy éppen a falu lakóinak a kárára történt hatalmaskodás, adót szedtek benne, és még lehetne tovább sorolni. Egy másik forráskört képeznek a falu birtokosára, elöljáróira vonatkozó emlékek, így például ha a tulajdonosa megváltozott, vagy annak az életében történt valami fontos esemény: megházasodott, végrendelkezett, jutalmazták, büntették, meghalt, és így tovább. Ha tehát egy településről - mint Peterd esetében is - alig van írott forrásunk, az két dolgot jelezhet: vagy nem is keletkeztek róla oklevelek a középkorban, vagy létrejöttek ugyan ilyen iratok, de azok ilyenolyan okokból megsemmisültek az idők folyamán, itt az Alföldön legvalószínűbben a török portyázások pusztításai által, de előfordulhatott ez akár egy-egy helyi birtokos család összetűzése, hatalmaskodása során is. 6 JAKUBOVICH 1926. 298. 7 MÓDY 1995-1996. 183. Bár valójában a szerző nem szól Peterdről a XIII. század végéig keletkezett nyugat-bihari településekről szóló cikkében, ezen az oldalon annyi említést tesz róla, hogy helyi eredetű kisbirtokosok tulajdonában volt. 8 JAKÓ 1940. 320. 9 KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903. 32
