Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban
aki már a 70-es években indítványozta a MAB-nál a tájház épületének védelmét és felújítását, melynek eredményeként 1986-ra el is készült a helyreállítás. 1880 körül épült a háromosztatú ház vályogból, elől-hátul csonkakontyos nádfedéllel. Függőlegesen deszkázott oromzatát fűrészelt díszü deszkák szegélyezik, tornácát egyszerű faoszlopok tartják, mellvédje „babafejes" díszítésű, mely megoldás tornácokon nem jellemző, jelen esetben is téves rekonstrukció eredménye. Korrigálása igen egyszerűen kivitelezhető, hiszen a lécmellvédek általános formájára szerencsére még számtalan példa fellelhető a településen és a környéken egyaránt: a lécezés külső oldalán alul-fölül deszkapárkányt, tetejére pedig deszkakönyöklőt kell tenni, mely utóbbit lényegében a felső párnafa tartja. Teljesen helyénvaló ellenben ugyanez a lécezés a kerítés előkerti részén, ami így áttörtségével sejtetni tudja a mögötte lévő ház teljes arányait. Fedeles kiskapuját a legelterjedtebb, a két szembeforduló kígyó motívumából leegyszerűsödött deszkáiv díszíti. Szabadkéményes konyhájából fűthető mindkét szobájának búbos kemencéje, de ezek mellett külön tűzhelyet is építettek. A füst közvetlenül a deszkakéménybe áramlik. Ezen építészeti elemek hiteles helyreállítása tette indokolttá az épület műemléki védelmét, noha bizonyos aránybeli eltérések (főként a tetőszerkezet magassága) is felfedezhetők. A lakóházat követő, ugyancsak nádfedeles gazdasági épület kétosztatú: kamra-istálló. Ajtai fölött téglából kirakott boltív, melynek piros színűre történt kihúzása kissé direkt, eredetileg minden ilyen a fallal homogén, fehér meszelést kapott. Mindkét gazdasági helyiség a talpfás faoszlopokon álló tornácról nyílik, amelynek végében, az istálló kis ablaka alatt gabonás hombár áll. Ezt az épületet egy deszkafalú, elöl nyitott kocsiszín követi, majd egy újonnan, téglából épült, hódfarkú cseréppel fedett kettes osztású, sátortetős épület következik, melynek egyik fele kétszintes baromfiól, másik oldalában pedig árnyékszék van kialakítva. A telek felső részét egy keresztben álló téglalábas, léces ólasgóré - melynek kettes osztású korlátja a kert felé fordul -, illetve léckerítés és kapu zárja. A góréval átellenben deszkakávájú gémeskút található, mely mezsgyén való elhelyezkedése is utal a porta korábbi hosszanti megosztására. Előtte, egészen az utcai kerítésig az egykori bihari portákról elmaradhatatlan egy sor szőlő lugasa húzódik. A kiskaputól a tornác verécéjéig téglajárdán juthatunk el. A lakóházat az elmúlt év, 2005 során felújították: kijavították, kimeszelték falait, újrafestették a nyílászárókat, kicserélték mindhárom helyiség és a tornác tapasztott földpadlóját, továbbá megjavították a tető nádazását is. Emellett téglából vízvetőket raktak ki körben a falak lábazatánál, a további esővíz-elvezetést pedig kavicságy kialakításával biztosították. Az 1986-ban megnyitott kiállítás a lakóház mindhárom helyiségét, valamint a kamrát és az istállót érintette, ezt állították vissza a ház múlt évi felújítása után is. A sorosan elrendezett lakószoba, valamint a szabadkéményes, berakott tüzhelyes konyha teljes enteriőr, az „alsó ház" pedig még az alapító által összeállított vitrines helytörténeti kiállításnak ad helyet. Némi finomítás után az enteriőrök hitelessége igen kiváló lehet, mindenképpen fel kell hívni a figyelmet a konyha „tárgysorozataira", tehát a többdarabos vasaló- és mozsárkészletre: elegendő lenne egyet-egyet a kiállításban hagyni belőlük, hiszen a berendezés úgy válna valóban hiteles enteriőrré, ha mindenből annyi lenne kiállítva, ahányat valóban használtak egy háztartásban. A kamra berendezése szinte teljes, minden időszakosan használt háztartási és feldolgozóeszköz, berendezés megtalálható ben202
