Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

ne. Az istállóban megtalálható a jászol, mellette az állattartás néhány eszköze, valamint itt vannak elhelyezve a kerti és a kisebb földművelő szerszámok is. Akkor a községi tanács kezelésében állt, később az önkormányzat közvetlen fenntartásában működött, jelenleg a Bem József Művelődési Ház intézményi része. Muzeológiai szempontú rendezése folyamatban van, az intézmény 2005 őszén bízott meg néprajzos szakembert a munka elvégzésével. A 20 éves fennállás megünneplése 2006 szeptemberében esedékes, a hivatalos megemlékezésekre a Magyarországi Tájházak Szövetsége negyedik, itt megrendezendő országos találkozójának alkalmával kerül majd sor. fi Kismarja - Tájház (Helyi védettségű) Tájházaink közül a kismarjai képviseli egyedül a bihari nagy gazdaházak széles körét, mely tény még kiemelkedőbbé teszi elkészültének értékét. Emellett az is rendhagyó - sajnálatosan -, hogy a helyi kezdeményezésű tájházak, és portájuk történetének felkutatására ilyen alapossággal kerüljön sor, mint jelen esetben. Éppen ezért indokoltnak tartjuk - mintegy példaként is - közrebocsátani azt a történeti összefoglalást, melyet az idelátogatók is elolvashatnak beléptükkor: „A porta több mint 300 éven át a Sajó család tulajdona volt. A Sajó család neve Kismarjában először 1675-ben bukkan fel. Ekkor Sajó János már főbíró, tehát valószínűleg több évtizeddel korábban, a hagyomány szerint Erdélyből jöttek a »városba«. 1700 előtt még hozzá tartozott a szomszédos telek, nyugat felől pedig egészen az ekkor még vízzel telt érig ért, ahonnan csónakon lehetett átmenni a még lakatlan Szigetkertbe. A telek mintegy két holdat tett ki. Az 1700-as évek elején már két-, később 8-10 ágra szakadt a család. Ezt a portát 1704-től II., majd III. (1746-1798) és (1774-?) í. Sajó János örökölte, akinek azonban 1847-től már osztozni kellett a telken legfiatalabb testvérével, I. Sajó Sándorral, aki ekkor kötött házasságot Hőgye Sárával. Ekkor a telket hosszanti irányban két részre osztották. A most látható ház valószínűleg az ő idejében épült. Ettől kezdve még három Sajó Sándor örökölte a portát. II. Sajó Sándori848-ban született, s 1875-ben vette feleségül Nagy Esztert. Fiuk, III. Sajó Sándor 1878-ban született, s 1902-ben vette feleségül Halász Máriát. Nekik két gyerekük volt: IV. Sajó Sándor (1903-1974), aki 1926-ban vette feleségül a gáborjáni Varga Ilonkát (1910-1994), 203