Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

szembesülnünk az újból áldatlanná vált helyzettel. Arról tájékozódhattunk, hogy az utolsó kovácsmester özvegye 2003-ban lányához költözött, melyet követően állandósultak a betörések, dúlások mind a lakóházban, mind pedig a műhelyben, ezért az örökösök a kiállított tárgyak közül, amit csak mozdítani tudtak, biztonságba helyeztek - számunkra ismeretlen helyen. (Nem tudjuk, ez mikor történt, annyi viszont bizonyos, hogy a kéktúraútvonaljelzéssel is ellátott műhelyt a legfrissebb, tehát a 2000 utáni turisztikai kiadványok már nem jegyzik.) Ma már csak a belső ajtót kinyitva, a vasrácson át bekukucskálva láthatjuk, hogy az épület gyakorlatilag lomtár, a berakott tárgyak között felfedezhetünk egykétjelentősebb méretű néprajzi tárgyat is (ácsolt gabonás hombár, gyékénytiloló stb.). Reményünk és javaslatunk a község számára nem lehet más, mint amit Almosd kapcsán is elmondtunk: az egész portát kompletten kellene megmenteni és bemutatni az utókornak. így, ránézésre is reálisnak tartható egy XX. század eleji állapot rekonstruálása. Miután három kovácsműhelyt is sorra vettünk, indokolt nyomatékot adni e mesterség bemutatása fontosságának, hiszen a tsz-rendszer kiépülésétől, illetve a mezőgazdaság gépesítésétől kezdődően lényegében visszaszorulóban van a mezőgazdasági és a patkolókovács munkája. Akik pedig ma is folytatják, új eljárásokat, technológiai folyamatokat, korszerű eszközöket alkalmaznak, melyek egyre inkább kiszorítják a hagyományos kovácsolást. Az alapmüveletek és a legfontosabb szerszámok azonban évszázadok óta változatlanok, mivel a modern eszközökkel nem - vagy csak részben - helyettesíthetők. A kovácsmesterség kutatásának, a még élő emlékezet lejegyzésének, valamint a gyakorolt eljárások és eszközkészletek számbavételének és lehetőség szerinti bemutatásának tehát ma is nagy jelentősége van. Hencida kapcsán meg kell említenünk egy, az egykori református iskola épületében szintén a 90-es évek elején rendezett néprajzi, helytörténeti, iskolatörténeti kiállítást, ami ellenben még működik. Célszerű volna e két kiállítóhely tulajdonviszonyainak rendezése, működtetésüknek összehangolása, hiszen csak egy út választja el őket egymástól. fi Hosszúpályi - Tájház (Műemlék) Nagy u. 13. Hosszúpályiban igen alapos, több évtizedes helytörténeti, valamint néprajzi gyűjtőmunka előzte meg az állandó kiállítóhely létrejöttét, amely éppen húsz esztendeje, 1986. április 18-án nyitotta meg kapuit. Kezdeményezője Bődi István helytörténeti kutató - tanár, iskolaigazgató, könyvtárvezető, valamint több ízben községi elöljáró is - volt, 201