Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

cséretes újjáépítés eredménye építészeti szempontból kevéssé, kultúrtörténeti értékét tekintve azonban annál jelentősebb gyöngyszeme a Maradék-Biharország gazdag múltját és kultúráját őrző és bemutató kiállítóhelyeknek. fi Hencida - Kovácsműhely (Magántulajdon) A furtai kiállítóhelyhez hasonlóan a hencidai kovácsmühelyhez is hozzá keli ragasztanunk - remélhetőleg csak átmenetileg az „egykori" jelzőt. A faluszélen álló műhely - lakóházával együtt - a XIX. század második felében épülhetett, azóta is a Bunyik család leszármazottainak tulajdonában van. A csonkakontyos, de már cserepes, vályogfalú, beüvegezett tornácú lakóház a főút felé néz, udvarának bejárata viszont a kis zug oldalán van, melynek sarkán a porta áll. A kovácsműhely a szép arányú, ácsolt betétes kiskapu és deszka-nagykapu jobb oldalán épült fel, a patkolószín és a műhelybe) árat - az álmosdi műhelyhez hasonlóan - az udvarra néz. A kis saroktelek lényegében így két részre oszlik, melynek tengelyét a kapu vonala jelenti. A nagykapun betérők jobbra tudtak a műhely felé fordulni, bal oldalt, a ház előtt pedig kiskert volt. Határvonalként a még meglévő kút, és az egykori pompázatosságát még ma, elburjánzott állapotában is mutató szőlőlugas adta. A műhely még meglévő eredeti ajtaján belépve szemközt a munkateret két részre választó fél fal bal oldalán, lényegében a sarokban áll - és pusztul - a kisméretű bőrfüjtató, jobb oldalán pedig a beépített tüztér, a falra erősített szikrafogóval. Mellette, a jobb sarokban szintén megvan még az eredeti munkaasztal. Nagyjából ennyi, ami az összes tartozék közül megmaradt a helyiségben. A falon egy fényképekkel illusztrált tábla hirdeti, hogy a néhai Bunyik Ágoston, Bitnyik Lajos és Bunyik László egykori műhelyében járunk. Ma már népi építészeti jellegzetességnek számít a műhely tetejét borító cementcserép, melyet a környéken több faluban is készítettek, a legközelebb a pocsaji Mózerféle fa- és építőanyag-telepen. A tulajdonosok felajánlása nyomán, a községi önkormányzat megkeresésére a Bihari Múzeum munkatársai a műhely összes tartozékát, szerszámát a 90-es években megtisztították, konzerválták, lehetőségeik szerint restaurálták is, a falu elöljárósága pedig megtette ugyanezt az épülettel, így az megnyílhatott a látogatók előtt. Rendszeres látogatók voltak itt a Bihari Honismereti Tábor csoportjai is, de utoljára 1995-ben jártak itt. Azóta a szakemberek figyelme elterelődött a kiállítóhelyről, a múlt év, 2005 nyarán kellett 200