Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Kolozsvári István: Népi építészeti emlékeink esélyei és lehetőségei - Tájházak Biharban

E rövid összefoglalás tanulságain túl azt is meg kell jegyezni, hogy az általunk vizsgált terület átmenetisége folytán sokkal összetettebb, hiszen az Érmeilék összeköttetésben van a Szilágysággal, a nyíri területekkel, a Bihari-síkság a Hajdúsággal, a Sárrétek pedig a Nagykunsággal, Békés síkságával, illetve a Hortobággyal. Ennek megfelelően a peremterültek - főként, ha azt tekintjük, hogy az egész terület sem túl kiterjedt - mentén elég nagy a variálódás lehetősége. Ezeket előttünk már többen kiválóan összefoglalták alapvető műként ajánlhatjuk a Hajdú-Bihar népi építészetét bemutató megyei monográfiát

1

0 - e dolgozat csupán a konkrét tájházak esetére vonatkozó példákat igyekszik bővebben kifejteni. Amikor a Biharban fellelhető tájházakról ejtünk szót, mindenképpen meg kell emlékeznünk azok közvetlen elődjéről, a berettyóújfalui néprajzi házról. Dr. Sándor Mihá/yné, aki örök életűvé tette ezt a kis zsellérházat, a következőket írta róla 1976-ban: „Már nem áll ez a kis ház a Sárándi köz közepén, a mai Bercsényi utcában. Lebontották 1972 nyarán. Évszázadok viharát átélte: apró ablakszemével látta a vágtató kurucokat, a császári hadsereget, s félte az uradalmi darabontokat, akik este megverték az ablakot, hogy gazdája »hajnalban legyík kézbeli vei a Morgóban« - töltse a házzal bíró zsellérek tizennyolc napban meghatározott »kézi szolgálatát«, amint azt »Berettyóújfalu nevű mezővárosnak 1772. évi Urbáriuma« igazolja."

1

1 A ház 1/8-os jobbágytelekre épült, mely vesszőből font sövénnyel volt körülkerítve. Az egykori halmazos elrendezésre utalt, hogy az akkori utca vonalából kissé kiugrott a ház, illetve az ablaka nem az utcára nézett, azaz az utca vonalát „később húzták a ház mellé". Kiskapuján még fazár kattant, udvarán pedig még megvoltak - az akkor már a fentiekben leírtak szerint eltűnőben lévő - gabonás-, krumplis- és pernyésvermek. A ház pontos leírását a következőképpen ismerhetjük meg annak feltárójától: „A nádtető meghosszabbításából alakított ereszaj jából apitamak nevezett konyhába lépünk. A pitarból jobbra a komorába, balra pedig a fáznak nevezett szobába vezet az ajtó. (...) A ház szerkezete és formája, valamint építőanyaga a sárréti »építőkultúrának« nagyon szép példája. Minden fából, nádból és földből készült." Az ereszaljban beépített ülőalkalmatosság, sárpadka állt, innen jobbra, egyszerű, meszelt deszkaajtó mögül nyílt a dutyinak nevezett szerszámos-lomoskamra. A leírás szerint igen archaikus formát mutatott a füstfogóval két részre osztott pitvar Azért tartottuk fontosnak tehát, hogy a házról részletes említést tegyünk, mert a sárréti nádház egyik utolsó tanulmányozott és bemutatott példánya volt.

1

2 Sándor Mihályné 1955-ben mérte fel az épületet, majd - az egykori tulajdonosok, illetve Molnár Balázs, Ikvai Nándor és I. Sándor Ildikó etnográfusok segítségével - az akkori szabadtéri muzeológiai rendezési elvek szerint kívánták elvégezni annak helyreállítását és berendezését. Sajnálatos módon e munkának nem tudtak a végére érni, de mindennek dacára a bihari tájházak számbavételekor ennek a szemléletnek a felidézésére, az erre való hivatkozásra és figyelemfelkeltésre mindenképpen sort kell kerítenünk. Ahogyan azt majd a részletesebb leírásokból is láthatjuk, e szemlélet - még ha a fentebb 10 SZOLLOSI (szerk.): Hajdú-Bihar népi építészete. Debrecen, 1979. 11 SÁNDOR M.-né 1976. 277. 12 A technika részletes leírását SÁNDOR Mihályné dolgozatán kívül SZŰCS Sándor foglalta össze részletesen, több ízben is: Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében. In: NADÁNYI Zoltán (szerk.): Bihar vármegye. Budapest, 1938. 164-245.; Uő. A sárréti nádház és élete. Néprajzi Értesítő, 1943. 133-149. 182