Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

MUZEOLÓGIA - MUSEOLOGIE - Sándor Mária: A Bihari Múzeum múzeumpedagógiai tevékenysége

A Bihari Múzeum valamennyi múzeumpedagógiai foglalkozásának megtervezésénél azonos szempontokat veszünk figyelembe:

1 Az az általános tapasztalat, hogy a látogató, ha eljut a múzeumba, akkor ott minden kiállítást végig akar nézni. Ennek az lesz az eredménye, hogy a látogatás végére egy kavargó összbenyomás marad a vendégben, mert a túl sok látnivaló „telítődést" okoz. Az egy témára koncentrált, egy témát alaposan megfigyelő kiállításnézés kellene, hogy ezt a fajta múzeumlátogatást felváltsa. Ez a megfigyelés véleményünk szerint fokozottan igaz a gyerekek esetében is. Ezért a csoportjaikat a múzeumunkba elhozó pedagógusoknak a tárlatvezetés helyett ajánljuk inkább a múzeumi órát: egy kiállítást dolgozunk fel, egy témát járunk körbe alaposabban. Az iskolák és a múzeumok kapcsolata jelentős segítséget nyújthat az iskola tanítónevelő munkájában. A történelemtanárok is egyetértenek abban, hogy a múzeumlátogatás a történelem tanításának nélkülözhetetlen része, annak jelentős eleme a tárgyi emlékek megismerése. Nem csupán a történelem tantárgyhoz kötődhet múzeumlátogatás: a néprajzi kiállítások nagyszerűen köthetők az 5-6. osztályban tanult hon- és népismeret tantárgyhoz. Ezért a múzeumpedagógiai foglalkozásokat tantárgyhoz kötődően ajánljuk: a régészeti kiállításunk feldolgozását pl. az 5. osztályban az újkőkor tanulásakor érdemes igénybe vennie a pedagógusoknak. Kitűnő segítséget nyújthat az Elet a vízivilágban c. tárlatunk a környezetismeret oktatásában, ehhez kapcsolódva múzeumi óráinkon a régi Sárrét élővilágával, az itt élő emberek életmódjával ismerkedünk. A tanítás nevelésközpontúságának elve már a múzeumba való belépéskor jelentkezik: a múzeum nagyobb önfegyelmet igénylő viselkedést követel meg a gyerekektől, mint az iskola. A foglalkozásaink elején, mielőtt belépünk a kiállítóterembe, a gyerekekkel tisztázzuk a múzeumi viselkedés alapszabályát: „Mindent a szemnek, semmit a kéznek." Megbeszéljük, hogy a kiállított tárgyakhoz azért nem szabad hozzányúlni, mert azok műtárgyak, eszmei értéket képviselnek: egy régi életformának a tárgyi emlékei; és ha azt szeretnénk, hogy az utánunk következő nemzedékek is láthassák őket, minél jobb állapotban kell megőriznünk azokat. A foglalkozások során a múzeumpedagógusnak tudatosan alkalmaznia kell ezt a szabályt: a kiállított tárgyakhoz ő maga sem ér hozzá, ha pedig valamit a gyerekeknek megmutatunk közelről, kezébe adjuk, akkor is hangsúlyozzuk, hogy csak tárgy másolatról van szó. Rendkívül fontosnak tartjuk a tanulók fejlettségéhez való igazodás és a fokozatosság elvét. A foglalkozásokon csak viszonylag kevés új fogalmat használunk, inkább a gyerekek meglévő ismereteire építünk, azokat közösen, beszélgetés formájában foglaljuk rendszerbe. Igyekszünk megkeresni és rávilágítani a tárgyak, jelenségek gyerekekhez fűződő kapcsolatára, hiszen könnyebb megtanulni valamit és emlékezni rá, ha annak számunkra jelentősége van. Figyelünk arra is, hogy egy-egy foglalkozás időtartama ne legyen több az iskolai tanórák hosszánál, hiszen a gyerekek általában nem tudnak ennél több ideig folyamatosan koncentrálni. Emellett a múzeumi órák hosszának megtervezé1 A foglalkozások szempontjainak rendszerezését PALOTAINÉ Simon Ilona: A múzeumpedagógia elméleti alapjai (in: FOGHTŰY Krisztina-SZEPESHÁZYNÉ KURIMAY Ágnes [szerk.]: Múzeumpedagógiai tanulmányok, Bp. 2003. 11-18.) c. összefoglalója alapján készítettem. 166