Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: A szalacsi asszony

A történet folytatásában viszont újra csak olyan tulajdonságokról értesülünk, amelyek gyakran előfordulnak táltosok esetében is. Ilyen például az alakváltoztatás, a távolba látás-hallás képessége, a születendő gyermek nemének megállapítása.

1' Legmegdöbbentőbbek azonban a szalacsi asszony halálával kapcsolatos események. Az utolsó rejtezése alkalmával halt meg, amelynek módját - és mint sejthető, idejét is - előre tudta. Maga a halálnem teljességgel hihetetlen, a történetnek ez a része szinte egy népmese részletének látszik. Az orvosok, tudósok (többen!) előre felkészülve rá, hogy kiszolgáltatott állapotban eléjük kerül, mit sem törődve azzal, hogy él, felvágják. Sőt még a szívét is kétfelé vágják, tovább darabolják. S ekkor a - még mindig csak látszólag halott asszony még egyszer magához tér és közli az őt feldarabolókkal, hogy előre tudta a szándékukat. („ Na, mocskok, ezt akartátok! Erre pályáztatok! ") Előre tudta, csak éppen nem tehetett ellene semmit, a sorsába bele kellett nyugodnia! így kiemelve a teljesen meseszerű jelenet belső logikáját, felismerhetjük, mi lappang mögötte, mit is akar igazából a történet velünk közölni. Lehetetlen nem észrevenni, hogy itt a táltos-sors - hiedelemtörténetekből jól ismert - velejárójáról, az elkerülhetetlen végzetről van szó. A táltost ugyanis élete során többször is - a táltoskodása kezdetén, az „aktív időszaka" idején és végül közvetlenül a halála előtt - feldarabolják. Ilyen adatot a korábbi gyűjtésekből számosat ismerünk. Arra a kérdésre, hogy „kik?" az adatközlők válasza: „a hozzá hasonlók" vagy „más táltosok", sőt „a cimborái"/'

4 Előfordul az is, hogy a feldarabolásnak még a rejtezésben lévő - egyébként öntudatlan - testen is nyomai mutatkoznak. Különösen igaz ez az utolsó - a halált megelőző - alkalomra.

1" Van a Bagamérban gyűjtött történetnek még egy mozzanata, amelyet érdemes részletesebben is elemeznünk. Kétszer is előfordul, hogy a tudósasszony által megsegíteni kívánt személy olyan jelenségeket tapasztal, amelyeket az érzékszervei nem képesek felfogni, csak a környezetében zajló események mutatják, hogy valami szokatlan történik körülötte. Úgy tűnik, láthatatlan segítők veszik körül, akiket viszont a tudósasszony ismer, és nagyon is számít rájuk. Bort tesz számukra a szekér-kasfalba, megvárja, míg megérkeznek („Na most már mehettek haza!"), sőt homályosan említi is őket („Na erre lesznek akik megigyák!" vagy „Pedig ott vótak veled!") Úgy tűnik, hogy egyfelől parancsol ezeknek a „valakiknek", vagyis utasíthatja őket valamire, másfelől viszont gondoskodik is róluk az igényeiknek megfelelően. Ezek a közelebbről meg nem nevezett, láthatatlanul tevékenykedő lények felbukkannak más hiedelem történetekben is. Luby Margit Szatmárban gyűjtött hiedelmeket a tudós (vagy ördöngös) kocsisról. Egyik adatközlője így nyilatkozott: „Ennek a kocsisnak is mindig tiszta volt a lova, pedig nem takarította. - Más végezte el azt helyette - teszi hozzá titokzatosan. Ez a titokzatosság azt jelenti, hogy a tudományos kocsis helyett »láthatatlan társai« éjjel tizenegy és tizenkettő közt minden munkát elvégeznek. "

1

6 Néha azonban korántsem segítőkészek, sőt határozottan hátráltatják az emberi tevékenységet ezek a lények. Például Hajzer János, Vértes híres táltosának halálakor: „ ...szóltak, akkor ment a sógora a két csikóval. De mondom. Senki 13 Ld. Szűcs Sándor ide vonatkozó tanulmányait. 14 A számos erre vonatkozó adat közül ld. például DIÓSZEGI i. m. 43-^16. 15 DIÓSZEGI i. m. 45. 16 LUBY i. m. 71-72. 111