Kállai Irén szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 10-11. (Berettyóújfalu, 2006)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Siteri Róbert: A szalacsi asszony
csolódva. Sőt, úgy tűnik, a rejtezésre való hajlam, majd a belőle kifejlődő tudás (a rejtezéses állapotnak a személy általi tudatos előidézésének, ellenőrzött fenntartásának, majd beszüntetésének képessége) eredetileg alapvetően a „táltossághoz" kapcsolódott, s csak a későbbiekben vált más „tudományosok" tulajdonságává is. Erre idéz példákat Diószegi Vilmos a pogány magyarok hitvilágáról írott átfogó jellegű munkájában. Bár könyvében ő is alapvetően a magyar táltos alakjával foglalkozik, annak tulajdonságait járja körül igen alaposan, éppen a rejtezéssel kapcsolatban számos más névvel - tudós, jós, javas stb. - illetett személy példájára is hivatkozik. Idézetei a fent leírtakat egyértelműen bizonyítják. 1 0 Ugyanakkor ismerünk olyan adatokat is, amelyben táltos tudósít elhaltakról, vagy érintkezik velük (tehát tulajdonképpen „halottlátói" tevékenységet folytat). Például Szűcs Sándor jegyzett fel Gali Bálintról, Biharnagybajom környékének nevezetes táltosáról egy történetet, amelyben régen elhalt pásztorokkal társalgott. Szintén Szűcs Sándor írja az öreg Hódasról, a Kunság és a Sárrét legismertebb gyógyító táltosáról, hogy egy alkalommal, amikor egy súlyosan beteg gyermek gyógyításával próbálkozott: ,flézte a rostát, amint a gyerek lábánál volt. »A nagyapja hívja — szólt csendesen. - Egy nagy fa alatt ül, odaát a parton. Egy nagy fa alól integet.« Igenám, de az már régen meghalt, a gyerek még meg se született akkor. "" Luby Margit gyűjtött Matolcson egy történetet a kis Fodor Erzsiről, aki teljes fogsorral - tehát táltosnak - született. Gyerekkorában mindig sírva ment el a temető mellett, mert látta a földben a halottakat. Piles Feri füzesgyarmati gépészinasról - akit szintén táltosként ismertek - is úgy mondták, hogy „Látja a halottakat a fődbe', és látja az elásott kincset is. " 1 2 Igaz, ha jobban megfigyeljük, a táltosok esetében ezt a tulajdonságot inkább csak mellékesen említik, mint tudásuk, emberfeletti képességük („erejük") újabb bizonyítékát, s nem úgy, mint tevékenységük központi elemét. Mindez újra rávilágít arra a tényre, amellyel a néprajztudomány mind ez idáig nem tudott mit kezdeni. Nevezetesen, hogy a különböző névvel (ld. fent) illetett személyekhez kapcsolt tulajdonságok és cselekedetek nagyon gyakran „átfedésben" vannak. Vagyis nagyon ritkán - vagy egyáltalán nem - köthetők a mindenféleképpen élesen elkülöníteni, szétválasztani szándékozó gondolkodás számára csak egy-egy alakhoz. Azt, hogy ennek mi lehet az oka, a későbbi kutatásnak kell kiderítenie. A szalacsi halottlátó asszonnyal kapcsolatban nem említik a forrásokban a rejtezést. Az általam gyűjtött történet főszereplője viszont a közlés szerint magától értetődő természetességgel, szinte napi rutintevékenységként gyakorolja azt. (Annak ellenére, hogy a táltosi mivolta, vagy arra utaló jelek - fölös csonttal születés, viaskodások - sem említődnek.) Bábaként - „magyar bába vót" - nevezik meg, ami viszont azért érdekes, mert igaz, hogy a környéken a bábákat is különleges képességekkel rendelkező személyeknek ismerték, de általában rendkívül negatív személyiségűeknek írták le őket, akiktől meglehetősen távol állt az önzetlen segítségnyújtás gyakorlása. 10 DIÓSZEGI 1983.44-15. 11 SZŰCS 1975.47. 12 LUBY 1983. 87. 110
